A bankok közötti megfelelő verseny az egyik legfontosabb ismérve a jól működő bankrendszernek. Ezen belül is kiemelt fontosságú, hogy a piaci szereplők az árban vagy a szolgáltatások minőségében versenyezzenek, és ne egyéb módon, például nagyobb kockázatok vállalásán keresztül. Vannak jelek, melyek szerint a verseny nem a kívánt intenzitással zajlik: egyes részpiacokon – elsősorban a lakossági szegmensben – szükség lehet a javulásra.
A piacgazdaságok működésének alapvető hajtóerejét a gazdasági szereplők közötti verseny jelenti. Amennyiben ez a verseny nem elégséges, a kínált termékek és szolgáltatások a kívánatosnál magasabb áron és/vagy alacsonyabb minőség mellett cserélnek gazdát, ami veszteséget okoz a gazdaságnak. A versenynek a bankszektorban az árversenyen túl több aspektusa is van: a bankok a szolgáltatások minőségében is versenyezhetnek, vagy – kevésbé jó esetben – a hitelfeltételek enyhítésén keresztül (kockázatalapú verseny), esetleg a költségek túlzott emelésével is törekedhetnek új piacok meghódítására (költségalapú verseny).
A bankverseny témája nem pusztán elméleti szempontból érdekes, hanem mert mindenkit érint, akinek kapcsolata van a bankokkal. A bankok közötti elégtelen verseny magas kamatokhoz, lassú kiszolgáláshoz, alacsonyabb hatékonysághoz vezethet. Az azonban nem tisztázott, hogy pontosan milyen intenzitású verseny lehet a kívánatos: hosszabb távon a túlzott verseny is okozhat gazdasági veszteséget, amennyiben pénzügyi instabilitást von maga után. Ezt Magyarország a saját példáján tanulhatta meg, hiszen a devizahitelezés időszakát is a túlfűtött, kockázatalapú verseny jellemezte.
A magyar bankpiacon jelenleg is felfedezhetők annak lehetséges tünetei, hogy a verseny intenzitása nem megfelelő, különösen a háztartási szegmensben. A magyar bankok eszközarányos nettó kamatjövedelme (ami megmutatja, hogy a bank egységnyi kihelyezésen átlagosan hány százalékos kamatjövedelmet ér el) évek óta tartósan meghaladja az európai országok – és ezen belül a kelet-közép-európai országok – átlagát.
Ez a kiemelkedő kamatjövedelem elsősorban a lakossági szegmensből származott. A bankok kamatjövedelme az utóbbi években csak az egyoldalú kamatemelések ügyfeleknek történő visszafizetését (elszámolás), valamint a kamatlábak törvényi erővel történő csökkenését (forintosítás) követően mérséklődött, azonban eszközarányosan továbbra is meghaladja a régiós átlagot. A probléma strukturális jellegére utal, hogy nemcsak a fennálló állományon elért kamatjövedelem magas, hanem az újonnan szerződött lakáshitelek pénzpiaci kamat feletti felára is, bár ebben a drágább, de rögzített kamatozású hitelek relatíve magas aránya is szerepet játszik.
Nem pusztán csak a magas kamatok jelentenek problémát, de az is, ha az ügyfelek képtelenek bankot váltani (kiváltani a hitelüket), és „beleragadnak” egy-egy rossz konstrukcióba. Potenciálisan erre a jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi években a kormányzat által biztosított ingyenes hitelkiváltások időszakai rendszerint csalódást okoztak, az ügyfelek az előzetesen vártnál csak jóval alacsonyabb arányban éltek a felkínált lehetőséggel. A forintosítást követően mindössze 45 milliárd forintnyi hitelfolyósítás történt a korábbi hitelek kiváltása céljából. Ez a potenciális állomány alig másfél százalékát jelenti.
A magas kamatok annak ellenére tartósnak bizonyulnak, hogy a gazdasági környezet ma már egyértelműen kedvezőbb, mint a válság kitörését követő években volt. A gazdaság növekszik, az ország külső sérülékenysége lényegesen alacsonyabb, a banki különadó mértéke is érdemben csökkent – bár utóbbit a bankok korábban is inkább az állományra és nem az új hitelekre hárították át. A közelmúltban folyósított hitelek minősége is fényévekkel jobb a válság előtti éra ügyleteinél.
De akkor mégis milyen az ideális verseny? Az egészséges verseny legfontosabb jellemzője, hogy a fogyasztó minimális költséggel képes összehasonlítani a termékkínálatot, és képes választani közülük. Hasonlóan fontos, hogy ha nem elégedett a konstrukcióval, akkor ne kelljen túlzott – akár pénzbeli, akár adminisztratív – erőfeszítést tennie azért, hogy szolgáltatót váltson. Ha ezek a feltételek adottak, továbbá a szabályozás biztosítja, hogy a bankok és a fogyasztók ne vállalhassanak túlságosan nagy kockázatokat, akkor minden adott ahhoz, hogy a tudatos hitelfelvevők kikényszerítsék a verseny élénkülését.
A jelek azt mutatják, hogy ettől az állapottól még messze vagyunk. Hogy ennek mi a pontos oka, azt a kérdés komplexitása miatt még korai lenne megválaszolni. Szerepet játszhat egyes bankok piaci struktúrából fakadó erőfölénye, a termékek nehéz összehasonlíthatóságából adódó torzítások, de a fogyasztók alacsony pénzügyi tudatossága és bizonyos adminisztratív akadályok is. Az elkövetkező hónapokban az MNB elemzői kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a hitelpiac jelenleg is megfigyelhető élénkülése egészséges szintű (se túl sok, se túl kevés) verseny mellett menjen végbe.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.