Miért versenyezzenek a bankok?

A bankok közötti megfelelő verseny az egyik legfontosabb ismérve a jól működő bankrendszernek. Ezen belül is kiemelt fontosságú, hogy a piaci szereplők az árban vagy a szolgáltatások minőségében versenyezzenek, és ne egyéb módon, például nagyobb kockázatok vállalásán keresztül. Vannak jelek, melyek szerint a verseny nem a kívánt intenzitással zajlik: egyes részpiacokon – elsősorban a lakossági szegmensben – szükség lehet a javulásra.

A piacgazdaságok működésének alapvető hajtóerejét a gazdasági szereplők közötti verseny jelenti. Amennyiben ez a verseny nem elégséges, a kínált termékek és szolgáltatások a kívánatosnál magasabb áron és/vagy alacsonyabb minőség mellett cserélnek gazdát, ami veszteséget okoz a gazdaságnak. A versenynek a bankszektorban az árversenyen túl több aspektusa is van: a bankok a szolgáltatások minőségében is versenyezhetnek, vagy – kevésbé jó esetben – a hitelfeltételek enyhítésén keresztül (kockázatalapú verseny), esetleg a költségek túlzott emelésével is törekedhetnek új piacok meghódítására (költségalapú verseny).

A bankverseny témája nem pusztán elméleti szempontból érdekes, hanem mert mindenkit érint, akinek kapcsolata van a bankokkal. A bankok közötti elégtelen verseny magas kamatokhoz, lassú kiszolgáláshoz, alacsonyabb hatékonysághoz vezethet. Az azonban nem tisztázott, hogy pontosan milyen intenzitású verseny lehet a kívánatos: hosszabb távon a túlzott verseny is okozhat gazdasági veszteséget, amennyiben pénzügyi instabilitást von maga után. Ezt Magyarország a saját példáján tanulhatta meg, hiszen a devizahitelezés időszakát is a túlfűtött, kockázatalapú verseny jellemezte.

A magyar bankpiacon jelenleg is felfedezhetők annak lehetséges tünetei, hogy a verseny intenzitása nem megfelelő, különösen a háztartási szegmensben. A magyar bankok eszközarányos nettó kamatjövedelme (ami megmutatja, hogy a bank egységnyi kihelyezésen átlagosan hány százalékos kamatjövedelmet ér el) évek óta tartósan meghaladja az európai országok – és ezen belül a kelet-közép-európai országok – átlagát.

Ez a kiemelkedő kamatjövedelem elsősorban a lakossági szegmensből származott. A bankok kamatjövedelme az utóbbi években csak az egyoldalú kamatemelések ügyfeleknek történő visszafizetését (elszámolás), valamint a kamatlábak törvényi erővel történő csökkenését (forintosítás) követően mérséklődött, azonban eszközarányosan továbbra is meghaladja a régiós átlagot. A probléma strukturális jellegére utal, hogy nemcsak a fennálló állományon elért kamatjövedelem magas, hanem az újonnan szerződött lakáshitelek pénzpiaci kamat feletti felára is, bár ebben a drágább, de rögzített kamatozású hitelek relatíve magas aránya is szerepet játszik.

Nem pusztán csak a magas kamatok jelentenek problémát, de az is, ha az ügyfelek képtelenek bankot váltani (kiváltani a hitelüket), és „beleragadnak” egy-egy rossz konstrukcióba. Potenciálisan erre a jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi években a kormányzat által biztosított ingyenes hitelkiváltások időszakai rendszerint csalódást okoztak, az ügyfelek az előzetesen vártnál csak jóval alacsonyabb arányban éltek a felkínált lehetőséggel. A forintosítást követően mindössze 45 milliárd forintnyi hitelfolyósítás történt a korábbi hitelek kiváltása céljából. Ez a potenciális állomány alig másfél százalékát jelenti.

A magas kamatok annak ellenére tartósnak bizonyulnak, hogy a gazdasági környezet ma már egyértelműen kedvezőbb, mint a válság kitörését követő években volt. A gazdaság növekszik, az ország külső sérülékenysége lényegesen alacsonyabb, a banki különadó mértéke is érdemben csökkent – bár utóbbit a bankok korábban is inkább az állományra és nem az új hitelekre hárították át. A közelmúltban folyósított hitelek minősége is fényévekkel jobb a válság előtti éra ügyleteinél.

De akkor mégis milyen az ideális verseny? Az egészséges verseny legfontosabb jellemzője, hogy a fogyasztó minimális költséggel képes összehasonlítani a termékkínálatot, és képes választani közülük. Hasonlóan fontos, hogy ha nem elégedett a konstrukcióval, akkor ne kelljen túlzott – akár pénzbeli, akár adminisztratív – erőfeszítést tennie azért, hogy szolgáltatót váltson. Ha ezek a feltételek adottak, továbbá a szabályozás biztosítja, hogy a bankok és a fogyasztók ne vállalhassanak túlságosan nagy kockázatokat, akkor minden adott ahhoz, hogy a tudatos hitelfelvevők kikényszerítsék a verseny élénkülését.

A jelek azt mutatják, hogy ettől az állapottól még messze vagyunk. Hogy ennek mi a pontos oka, azt a kérdés komplexitása miatt még korai lenne megválaszolni. Szerepet játszhat egyes bankok piaci struktúrából fakadó erőfölénye, a termékek nehéz összehasonlíthatóságából adódó torzítások, de a fogyasztók alacsony pénzügyi tudatossága és bizonyos adminisztratív akadályok is. Az elkövetkező hónapokban az MNB elemzői kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a hitelpiac jelenleg is megfigyelhető élénkülése egészséges szintű (se túl sok, se túl kevés) verseny mellett menjen végbe.