Kitörő lelkesedéssel és a fényes jövőbe vetett új hittel hallgatta Stanley Fischer a hatvanas években – a London School of Economics diákjaként – az ökonometria tudományában elmélyült társát, aki azzal biztatta, hogy a gazdasági folyamatok hamarosan leírhatók lesznek a matematika nyelvén. Olyan modellek születnek, amelyek előretekintve adnak útmutatást a döntéshozóknak, megkönnyítve a dolgukat.
Az elmúlt bő évszázad nem igazolta ezt a várakozást. Hiába fejlődtek a modellek, a gazdaság túlságosan bonyolult szervezet maradt ahhoz, hogy matematikai képletekbe lehetne foglalni működését. Sok szakember sok benyomása, megérzése, tapasztalata és a modellek együttvéve eredményezhetnek jó döntéseket, de – persze – nem zárják ki a tévedéseket sem. Stanley Fischer, aki most az amerikai jegybank (Fed) alelnöke, egy angliai szakmai konferencián ezt szellemesen úgy fogalmazta meg, hogy inkább dolgozna Robert Solow-val, mint egy ökonometriai modellel, de persze a legjobb megoldás az lenne – s e helyütt idézte a Nobel-díjas Paul Samuelsont –, ha Robert Solow-val és modelljével együtt töprenghetne a nagy kihívások megoldásán. Robert Solow ökonometriai, növekedési modelljéért kapott Nobel-díjat.
A témát néhány napja újra elővezette Fischer a Chicagói Egyetem által szervezett monetáris politikai fórumon, ahol azt feszegette, vajon miért hoznak a jegybankok döntéseket bizottságokban, ahelyett hogy egyszerű modell, képlet alapján egy szabályt követnének. A válasz megint ugyanaz: több szem többet lát, a vizsgálat sokkal átfogóbb, körültekintőbb, érzékenyebb. Az amerikai jegybankot eleve azért alakították ki regionális tagbankok hálózataként, hogy az ország különböző részein felgyűlő tapasztalatokat az elnökök és a kormányzótanács tagjai megoszthassák egymással.
Nem mondta, miért foglalkozik ezzel ilyen gyakran és behatóan éppen most, de közönsége pontosan érti a célzást. A republikánus többség és Donald Trump elnök is – akinek a közeljövőben ritkán adódó alkalma nyílik arra, hogy a jegybank élére új embereket nevezzen ki – olykor élesen bírálta a Fed vezetését, s egyesek már hosszabb ideje követelik, hogy a jegybank a nagyközönség által is jól érthetően, képlet alapján alkosson szabályt, és e szerint alakítsa a kamatot. Működése így áttekinthetőbb és kiszámíthatóbb lenne.
Ez elvileg persze lehetséges, de nincs ilyen modell. A Fed vezetői közül Janet Yellen elnök a Stanford Egyetemen, Jerome Powell kormányzótanácsi tag a New York-i előrejelzők klubjában támogatta meg Fischer okfejtését, diplomatikusan elmagyarázva, hogy a modellek, amelyekre törvényhozói és szakmai körökben is hivatkoznak, nem alkalmasak egyszerű szabályok megalkotására. Kétségtelen, hogy a monetáris politika szabályozása Adam Smith és David Ricardo óta foglalkoztatja a közgazdászokat, ám ez legfeljebb azt bizonyítja, hogy a tökéletes modell felfedezéséért még nagyon hosszú ideig folyhat a versengés.
Kongresszusi meghallgatásán és stanfordi beszédében is arra mutatott rá Janet Yellen, hogy ha a John Taylor közgazdászról elnevezett, sokat hivatkozott, a foglalkoztatási és az inflációs adatokból, valamint a számított semleges irányadó kamatból képzett szabályt követte volna a Fed, akkor ma sokkal magasabb volna a kamat, s ennek következtében a munkanélküliség nem csökkent volna ilyen alacsonyra, és az infláció még mindig nem közelítené meg a kétszázalékos célt. Sőt, a nagy recesszió kirobbanása után negatív kamatot is meg kellett volna hirdetni.
Ehelyett 2009-től 2015 végéig nullaszázalékos kamatot számítottak fel, s e szint tartását hosszú időre megígérték. Ráadásul Taylor képlete abból indul ki, hogy a semleges – sem nem fűtő, se nem hűtő – reálkamat két százalék. Ám a termelékenység növekedésének drámai lassulása miatt ez az elméleti, a piacokon meg sem jelenő kamat a jegybanki szakértők szerint egy százalékra csökkent, következésképpen ha alkalmaznának is modelleket, azok tartalmát rendszeresen változtatni kellene. S új feszültség forrása lenne, hogy ki döntsön erről. De még nehezebb lenne e modellekbe beépíteni például a fiskális politika vagy a külső tényezők változásából eredő hatásokat.
A szabályszerűségben megbúvó egyszerűség a politika számára nyilván csábító, de a gazdaság élő szervezet, amelynek belső változásait csak észszerű, érzékeny és egyéni megérzéseken is alapuló viták révén lehet megérteni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.