Kitörési lehetőség a közfoglalkoztatásból

A közfoglalkoztatás több mint kétszázezer munkaképes korú magyar állampolgárnak, családtagokkal együtt közel egymillió embernek segített beljebb lépni a társadalom pereméről. Az 1990-es évek elejétől kezdődően két évtized alatt „elsegélyesített” és tétlenségre ítélt közösségek végre megjelenhettek a munkaerőpiacon. A közfoglalkoztatásnak és a családi adókedvezményeknek köszönhetően pedig az Eurostat statisztikái szerint 2010–2016 között mintegy 400 ezer fővel (2 millió 948 ezerről

2 millió 541 ezerre) csökkent Magyarországon a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma. 2017 elején még a 2008-as válság előtti szinthez képest is 254 ezerrel kevesebben élnek szegénységben Magyarországon.

A közfoglalkoztatási programokat vizsgálva több nem várt, pozitív hatással szembesültünk. Ezek közül a két legfontosabb, hogy sokakról kiderült, bár dolgoznak, de munkaadóik nem jelentik be őket. Így nincsen társadalombiztosítási jogviszonyuk, a tb-rendszerben potyautasok, a legális gazdaságot extra adókkal terhelik, nyugdíjas éveik nem biztosítottak. A rájuk is érvényes kötelező közfoglalkoztatás kikényszerítette legális foglalkoztatásukat. A másik fontos következmény, hogy örök érvényű értékek alapján (munka, szorgalom, alkotás) közösségek fejlődtek ki a semmiből, települések váltak élhetőbbé a közbiztonság javulásával, a közterek megszépülésével. Persze nyilvánvaló, hogy a közfoglalkoztatottak egy része lébecol, egy másik része feketézik, de mindkettőre kevesebb a lehetőségük, mint közfoglalkoztatás nélkül.

A közfoglalkoztatásban csak­nem 40 ezren legalább gimnáziumi érettségivel vagy szakközépiskolai, technikumi végzettséggel rendelkeznek. Terepkutatásaink során arra jutottunk, hogy egyik részük a motiválatlanság, másik részük pedig a közfoglalkoztatók érdekei miatt ragadt a rendszerben.

Az a javaslat, amely a teljes szigort vezetné be, vagyis minden tartósan közfoglalkoztatottat kizárna egy időre, társadalmi katasztrófához vezetne, hisz azokon a településeken, ahol semmilyen munkalehetőség nincs a közelben, egy ilyen intézkedés a társadalom peremére taszítaná a közfoglalkoztatásból kizártakat.

A megoldás az lehet, hogy azokban a járásokban, ahol a munkanélküliségi ráta alacsony, bizonyos közfoglalkoztatottakat az újonnan induló programokba nem szabadna beengedni. Vagyis azokat, akik 50 év alattiak, az elmúlt öt évben már legalább két évet eltöltöttek a programban, legalább érettségivel vagy szakközépiskolai/technikumi végzettséggel rendelkeznek, és egészségi állapotuk alapján alkalmasak a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Gyorsbecslésünk szerint így 20 ezer fővel bővülhet a munkakínálat a munkaerőhiánnyal küzdő régiókban. A közfoglalkoztatásból ily módon kiszorulók nagy valószínűséggel találnak majd munkát, és nem szorulnak a társadalom peremére.

Úgy véljük, hogy megfelelő képzési programok kialakítása és ösztönzők megválasztása esetén, egy-másfél év türelmi időt hagyva a felkészülésre a közfoglalkoztatóknak, az összes magasabban kvalifikált közfoglalkoztatott kisegíthető a nyílt munkaerőpiacra. Várakozásunk szerint 60 ezren kerülhetnek át a közfoglalkoztatásból a nyílt munkaerőpiacra egy-másfél éven belül. Ebben a munkában lényeges szerepet játszhatnak az olyan kezdeményezések, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő Önkormányzati Szekció, amely a közfoglalkoztató önkormányzatok, a munkaerőpiac keresleti oldalát jobban ismerő megyei kereskedelmi és iparkamara, valamint a járási foglalkoztatási osztályok együttműködésére épül.