A közfoglalkoztatás több mint kétszázezer munkaképes korú magyar állampolgárnak, családtagokkal együtt közel egymillió embernek segített beljebb lépni a társadalom pereméről. Az 1990-es évek elejétől kezdődően két évtized alatt „elsegélyesített” és tétlenségre ítélt közösségek végre megjelenhettek a munkaerőpiacon. A közfoglalkoztatásnak és a családi adókedvezményeknek köszönhetően pedig az Eurostat statisztikái szerint 2010–2016 között mintegy 400 ezer fővel (2 millió 948 ezerről
2 millió 541 ezerre) csökkent Magyarországon a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma. 2017 elején még a 2008-as válság előtti szinthez képest is 254 ezerrel kevesebben élnek szegénységben Magyarországon.
A közfoglalkoztatási programokat vizsgálva több nem várt, pozitív hatással szembesültünk. Ezek közül a két legfontosabb, hogy sokakról kiderült, bár dolgoznak, de munkaadóik nem jelentik be őket. Így nincsen társadalombiztosítási jogviszonyuk, a tb-rendszerben potyautasok, a legális gazdaságot extra adókkal terhelik, nyugdíjas éveik nem biztosítottak. A rájuk is érvényes kötelező közfoglalkoztatás kikényszerítette legális foglalkoztatásukat. A másik fontos következmény, hogy örök érvényű értékek alapján (munka, szorgalom, alkotás) közösségek fejlődtek ki a semmiből, települések váltak élhetőbbé a közbiztonság javulásával, a közterek megszépülésével. Persze nyilvánvaló, hogy a közfoglalkoztatottak egy része lébecol, egy másik része feketézik, de mindkettőre kevesebb a lehetőségük, mint közfoglalkoztatás nélkül.
A közfoglalkoztatásban csaknem 40 ezren legalább gimnáziumi érettségivel vagy szakközépiskolai, technikumi végzettséggel rendelkeznek. Terepkutatásaink során arra jutottunk, hogy egyik részük a motiválatlanság, másik részük pedig a közfoglalkoztatók érdekei miatt ragadt a rendszerben.
Az a javaslat, amely a teljes szigort vezetné be, vagyis minden tartósan közfoglalkoztatottat kizárna egy időre, társadalmi katasztrófához vezetne, hisz azokon a településeken, ahol semmilyen munkalehetőség nincs a közelben, egy ilyen intézkedés a társadalom peremére taszítaná a közfoglalkoztatásból kizártakat.
A megoldás az lehet, hogy azokban a járásokban, ahol a munkanélküliségi ráta alacsony, bizonyos közfoglalkoztatottakat az újonnan induló programokba nem szabadna beengedni. Vagyis azokat, akik 50 év alattiak, az elmúlt öt évben már legalább két évet eltöltöttek a programban, legalább érettségivel vagy szakközépiskolai/technikumi végzettséggel rendelkeznek, és egészségi állapotuk alapján alkalmasak a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Gyorsbecslésünk szerint így 20 ezer fővel bővülhet a munkakínálat a munkaerőhiánnyal küzdő régiókban. A közfoglalkoztatásból ily módon kiszorulók nagy valószínűséggel találnak majd munkát, és nem szorulnak a társadalom peremére.
Úgy véljük, hogy megfelelő képzési programok kialakítása és ösztönzők megválasztása esetén, egy-másfél év türelmi időt hagyva a felkészülésre a közfoglalkoztatóknak, az összes magasabban kvalifikált közfoglalkoztatott kisegíthető a nyílt munkaerőpiacra. Várakozásunk szerint 60 ezren kerülhetnek át a közfoglalkoztatásból a nyílt munkaerőpiacra egy-másfél éven belül. Ebben a munkában lényeges szerepet játszhatnak az olyan kezdeményezések, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében működő Önkormányzati Szekció, amely a közfoglalkoztató önkormányzatok, a munkaerőpiac keresleti oldalát jobban ismerő megyei kereskedelmi és iparkamara, valamint a járási foglalkoztatási osztályok együttműködésére épül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.