Érdemes esés után feltörekvő piaci kötvényeket venni?

Gyakran felteszik nekünk a kérdést, hogy mikor érdemes feltörekvő piaci kötvényekbe fektetni – vagyis azt szeretnék tudni, működik-e a piaci időzítés. Elemzésünkkel bebizonyítjuk, hogy nem. Számításaink eredménye szerint a piaci időzítésre alapuló stratégia, aminek lényege, a befektető egy bizonyos mértékű árfolyamcsökkenést követően lép piacra, jóval gyengébben teljesít az index hozamánál.

Elvégeztük egy úgynevezett buy the dips (csökkenésbe fektető) stratégia elemzését, amely kemény devizában jegyzett feltörekvő piaci kötvényekbe fektet, de csak azután, hogy az árfolyamok egy bizonyos szint alá csökkentek (a modell esetében 10 százalékot estek). Amikor az árak kellő mértékben magukhoz tértek (az emelkedés elérte a 30 százalékot), a stratégia készpénzre váltja a pozícióit, majd kivár, amíg az árfolyamok ismét esnek, és ezt a két lépést ismételgeti. A stratégia hátterében az az elképzelés áll, hogy a piaci időzítés révén csökkenthető a drawdown (visszaesés), ugyanakkor részesülni lehet a növekedésből, amikor a piac magához tér. Ezt a stratégiát csaknem 22 éves időszakra vizsgáltuk meg (1996 januárjáig mentünk vissza, eddig állnak rendelkezésre mind a készpénzhozam-index, a LIBOR, mind az EMD index – a JP Morgan Emerging Market Bond Global Diversified, az EMBIGD, a legtöbbet használt dollárban jegyzett feltörekvő piaci kötvényindex – adatai).

Arra jutottunk, hogy a buy the dips stratégia teljesítménye meglepő mértékben elmaradt attól a helyzettől, ha a befektető mindvégig a piacon maradt. Miközben a JP Morgan EMD indexe a szűk 22 év alatt 720 százalékkal emelkedett (10,1 százalékos éves hozam) a buy the dips stratégia teljesítménye 256 százalék volt (ami 6 százalék éves hozam). A paramétereket változtatva az is látszott – s ez a legfontosabb eredmény –, ha az elvárt hozam 5 százalékra csökken, és az elvárt visszapattanás meghaladja a 35 százalékot, akkor is csak reménykedhetünk abban, hogy az EMD index teljes hozamával megegyező hozamot tudunk elérni buy the dips stratégiával. Mindez a hosszú távú befektetőknek gyakorlatilag használhatatlanná teszi a buy the dips stratégiát, mivel még ha alacsonyra veszik is az elvárt árfolyamcsökkenést, akkor is a legbizonytalanabb időpontban kell befektetniük (a piac is lefelé mozog, de még nem érte el a mélypontot), és a magas elvárt visszapattanás miatt hosszabb időt kell a piacon eltölteniük, de folyamatos jelenlét nélkül, így nem tudják megszerezni a tartós kitettséggel járó hozamot. Ez a lehető legrosszabb kombináció: jelenlét az ideges, zuhanóban lévő piacokon, a tartós piaci jelenlét előnyei nélkül.

Egy másik modellben megvizsgáltuk, mi történik akkor, ha a jobb piaci időzítés érdekében a buy the dips stratégiát kiegészítettük a Fidelity mennyiségi elemzőitől származó jelzésekkel. A piaci mélypontokat a Fidelity két, kötvényekre vonatkozó saját béta modelljének segítségével igyekeztünk felderíteni: a Hitelhangulati mutató (Credit Sentiment Indicator, CSI) felülről lefelé, a Hitelciklusmodell (Credit Cycle Model, CCM) pedig alulról felfelé vizsgálja a piaci jellemzőket. A CSI, a CCM és az EMD indexet 2005 áprilisától tudtuk megvizsgálni.

Ahogy a grafikonon látszik, a módosított stratégia nem nyújt jobb teljesítményt, mint a sokkal egyszerűbb buy the dips stratégia. A módosított megközelítés esetenként persze jobb piaci időzítést kínálhat azzal, hogy inkább túl későn (a mélypont után), s nem túl korán lép piacra (mint a buy the dips), például ez a megközelítés sikerrel kerülte ki a 2008-as „zuhanó kést” – vagyis amikor a piaci összeomlás során az árfolyamok rövid idő alatt nagyot estek –, és ezzel lehetővé tette a módosított stratégia számára, hogy kiküszöbölje a vizsgált időszakban felmerült jelentősebb árfolyamesések hatását.

A feltörekvő piaci kötvények volatilis eszközosztályt alkotnak, így természetes, hogy a befektetők igyekeznek taktikai kereskedéssel javítani a hozam-, illetve a kockázati jellemzőket, de a számok azt mutatják, e megközelítésnek nincs sok értelme. A befektetők mindig rosszabbul járnak azzal, hogy kevesebb időt töltenek piaci kitettségben, s jobban, ha folyamatosan befektetve tartják a tőkéjüket. A legjobb stratégia a piacon maradás és a piacon belüli hatékony tőkeallokáció.