A gyermekmunka felszámolása

Hatalmas ambícióval és mély elköteleződéssel szálltunk síkra a változtatás mellett, amikor vezető politikusok, tisztviselők és szakértők 1997 októberében összegyűltünk Oslóban, hogy stratégiát dolgozzunk ki a gyermekmunka felszámolására.

(A konferencián negyven fejlett, valamint fejlődő ország illetékes miniszterei, az ILO, az UNICEF, különböző NGO-k, továbbá munkaadói szervezetek és szakszervezetek vezetői vettek részt – a szerk.) Az együttműködés erősítésén keresztül azt a célt tűztük ki, hogy megvédjük a gyermekeket a kizsákmányolástól, és „új stratégiákat alakítunk ki a gyermekmunka felszámolására nemzeti, regionális és nemzetközi szinten”.

Húsz évvel később itt az ideje annak, hogy feltegyük a kérdést: milyen eredményeket értünk el?

A válasz az, hogy szerényeket. Ezen első tanácskozás óta a világnak még megfeleznie sem sikerült a dolgoztatott gyermekek számát. Az elmúlt öt évben a nemzetközi közösség a dolgoztatott gyermekek számát csak 16 millióval csökkentette, ami a leglassabb ütemű csökkenés évtizedek óta.

A világszerte dolgozó 152 millió gyermek közül mintegy 73 milliónyian veszélyes munkát végeznek. A „biztonságosnak” tekinthető gyermekmunkával kapcsolatban is az mondható el, hogy még felnőttkorban is kihat az áldozatok fizikai és pszichés állapotára.

Még rosszabb, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb adatai szerint a világ a legkisebb előrelépést a leginkább veszélyeztetett réteg (az 5 és 11 év közötti gyermekek, illetve a fiatal lányok) megvédésében érte el.

Nem az a probléma, hogy nem sikerült semmit tanulnunk a gyermekmunka felszámolásáról szóló eddigi négy globális tanácskozásból (a legutóbbit éppen a napokban Buenos Airesben tartották). A probléma az, hogy kudarcot vallottunk és vallunk még most is saját javaslataink megvalósítása terén.

Jelenleg is nyugtalanító fejlemények súlyosbítják a gyermekmunka és a gyermekkereskedelem terén fennálló helyzetet. A mostani évekről azt tartották korábban, hogy ez az az évszázad lesz, amelyben a legjobban javul majd a leginkább marginalizálódott emberek helyzete. Ehelyett a legvisszásabb formájában megvalósuló globalizációnak lehetünk tanúi, és ennek a gyermekek nagyon sok esetben áldozataivá válnak.

Mivel az embercsempészek a kaotikus helyzetekben könnyen tudnak áldozataikra lecsapni, a konfliktuszónákban élő gyermekek különösen veszélyeztetett helyzetben vannak. Szíria évek óta a figyelem középpontjában van az országban tomboló szörnyű erőszak miatt, amelynek a gyermekek is az áldozatai. A szervezett bűnbandák világszerte tapasztalható megjelenése azzal jár, hogy a gyermekek Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és Európában is veszélyeknek vannak kitéve. Ennek a trendnek a megállításához azonnali és koordinált befektetésekre van szükség az oktatásban és a közbiztonság területén azokon a helyeken, ahol a gyermekeket veszélyek övezik, így a konfliktuszónákban, a menekülttáborokban és a természeti katasztrófák által sújtott területeken.

Gyakran azon tűnődöm, hogy miként jutottunk el eddig a pontig. Az elmúlt 37 évben kollégáimmal együtt több mint 87 ezer gyermeket szabadítottunk meg a kényszermunkától. Megmentettünk lányokat, akiket olyan abúzus ért, hogy nem voltak képesek beszélni. Nemrégiben egy újdelhi ruhagyárból mentettünk ki gyermekeket, akiknek több mint három éven át napi húsz órában kellett ülve dolgozniuk egy szellőztetés nélküli pincében. Amikor a rehabilitációs központunkba (Mukti Ashram) vittük őket, sokan nem voltak képesek járni vagy a nap felé nézni.

Büszkék vagyunk az elért eredményeinkre. Az emberi gonoszság azonban folyamatosan szenvedést okoz.

Miként vethetünk véget ennek egyszer és mindenkorra? A nemzetközi tanácskozások – mint például az, amely a napokban ért véget – biztosan segíthetnek benne. A szavak azonban önmagukban nem hoznak eredményt. Az emberiséget sújtó súlyos problémákat csak akkor lehet felszámolni, ha az érintettek teljes mértékben szerepet vállalnak a leküzdésükben.

A közegészségügyben elért sikerek tanulságul szolgálhatnak. Volt időszak például, amikor olyan betegségekben, mint a gyermekbénulás és a himlő, milliók haltak meg. Orvosok, önkéntesek, nemzetközi intézmények, a helyi kormányzatok és a civil társadalom koordinált erőfeszítéseinek köszönhetően ezeket a betegségeket sikerült megfékezni. Hasonló együttműködésre van szükség a gyermekmunka felszámolásához.

Az első dolog, amit meg kell tenni, hogy azokat az iparágakat – így például a mezőgazdaságot – vesszük célba, ahol gyermekeket dolgoztatnak. Az erős jogi keretrendszer mellett erőteljes ellenőrző mechanizmust is ki kell alakítani annak garantálása érdekében, hogy az ellátási láncokban ne használjanak gyermekmunkát. Arra jutottam, hogy megfelelő ösztönzők hatására az üzleti szektor és a fogyasztók partnerekké válhatnak a gyermekmunka felszámolásában.

Az említett együttműködésnek az egyik példája alakult ki Dél-Ázsiában a szőnyegiparban, ahol a gyermekeket könyörtelenül kizsákmányolták. Ennek felszámolása érdekében elindítottunk egy mozgalmat a nyugati fogyasztók edukálására, hogy ezzel kényszerítsük a szőnyeggyártó cégek tulajdonosait a felelősségteljes üzleti magatartásra. Ez vezetett el a GoodWeave (jó szőnyeg) címke megalkotásáig, amely azt igazolja, hogy az adott árucikk előállításánál nem dolgoztattak gyermekeket. A címke több mint húsz évvel ezelőtti bevezetése óta egymillióról 200 ezerre csökkent a dolgoztatott gyermekek száma a régió szőnyegiparában.

Az ilyen programok segítenek, ám a legfontosabb változásokat az ENSZ által vezetett nemzetközi erőfeszítéseknek kell meghozniuk. A gyermekmunka, az írástudatlanság és a szegénység ördögi körének megszüntetéséhez az szükséges, hogy kormányközi szervezetek fogjanak össze az ENSZ azon fenntartható fejlődési céljai jegyében, amelyek közvetlenül hatással vannak a gyermekekre. Ide tartozik a 8. cél, amely a kényszermunka, a modern rabszolgaság, az embercsempészet és a gyermekmunka felszámolását célozza meg, a 4. cél, amely a mindenki számára biztosított oktatásra irányul, a 3. cél, amely az egészségügyi ellátásokhoz történő általános hozzáférésre vonatkozik, illetve a 16. cél, amely a gyermekekkel szembeni erőszak minden formájának a megszüntetését célozza.

Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük, az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek több erőforrást kell a gyermekek életének javítását célzó kezdeményezésekre csoportosítania. Az első intézkedésének annak kellene lennie, hogy összehív egy olyan tanácskozást, amelyen az ENSZ-ügynökségek és nemzetközi szervezetek vezetői, valamint vezető politikusok ülnek össze, hogy koordinált erőfeszítések programját dolgozzák ki a világ fiataljainak védelme érdekében.

Csak a politikai akarat tudja a gyermekmunka szörnyű számításait keresztülhúzni. Nem építhetünk fel egy békésebb, fenntarthatóbb világot anélkül, hogy ne biztosítanánk a szabadságot, a biztonságot és az oktatást minden gyermek számára. A gyermekmunka mindhárom lehetőségtől megfosztja a gyermekeket.

Amikor a szükséges lépésekről töprengek, mindig eszembe jut az a fiatal lány, akivel Brazíliában találkoztam. Kis kezei, amelyeken iszonyatos sebek voltak, narancspucolás miatt véreztek. Feltett nekem egy kérdést, amelyre nem tudtam válaszolni. A kérdése így szólt: „Miként tudja a világ élvezni az ezen narancsokból készített narancsleveket, amikor a hozzám hasonló kisgyerekek vére csordul ki a narancsok meghámozása során?”

Ezt a kérdést mindenkinek fel kell tennie önmagának.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org