Kockázatmentes hitel?

Napjaink egyik legfontosabb témája, legalábbis piaci körökben, az MNB soron következő lépése, amely komoly változásokat hozhat a jelzálogpiacon, tovább csökkentve a kamatokat és a kockázatokat. Ez egyébként nem lenne teljesen példa nélküli intézkedés.

Az első lépés a hitelezéshez kapcsolódó kockázatok megszüntetésének irányába egyértelműen a devizahitelek kivezetése, kvázi betiltásuk volt. Ezzel a jegybank egy nagyon súlyos kockázatot szüntetett meg a nemzetgazdaság és persze a saját szempontjából is. A hitelezés idei újbóli felfutásával, ami mind a vállalati, mind a háztartási szegmensben megfigyelhető, lassan, de biztosan egy újabb rendszerszintű kockázat kezd felépülni: a kamatkockázat.

A hitelezés beindulásában nagy szerepet játszik a jegybank laza monetáris politikája, vagyis az, hogy a kamatokat historikusan alacsony szintre nyomta. Ez különösen igaz a hozamgörbe rövid végére, vagyis a rövid távú kamatokra. Mindeközben persze csökkentek a hosszú, vagyis az 5-10-15 éves hozamok is, csak messze nem olyan mértékben. Ezt a jelenséget nevezzük úgy, hogy meredekebbé vált a hozamgörbe. Ezt a meredekséget akarja csökkenteni most a jegybank, vagyis lejjebb szeretné szorítani a hosszú hozamokat.

Hogyan befolyásolja a hozamgörbe a hitelezési döntéseket, miért kell ezzel foglalkozni? Azzal, hogy a rövid hozamok jóval alacsonyabbak, a bankok nagyon olcsón tudnak rövid forráshoz jutni, így hitelt is olcsón tudnak biztosítani. Minél hosszabb futamidőre szeretne azonban a bank hitelt kihelyezni, annál drágább lesz számára is előteremteni ezt a forrást. Itt jelenik meg tehát a hozamgörbe meredeksége. A gyakorlati hitelezésben ez annyit jelent, hogy azok, akik változó kamatozással vesznek fel hitelt, jelen pillanatban sokkal olcsóbban tudnak ehhez hozzájutni, hiszen ehhez rövid forrás kell. A változó kamatozású hitel azt jelenti, hogy egy-, három- vagy hathavonta változik a hitel kamata és így a törlesztőrészlete. Az adós tehát ezt a kamatkockázatot futja, hiszen azért cserébe, hogy most alacsony a törlesztője, azt kockáztatja, hogy évek múlva, ahogyan emelkedik a jegybanki alapkamat, azzal párhuzamosan az ő hitele is egyre drágább lesz.

A kulcs tehát az, hogy amint elkezdődik a hazai monetáris politika normalizálódása, vagyis megszűnik az alacsony kamat korszaka, ezzel párhuzamosan gyorsan megnő a hitelek törlesztője azok számára, akik változó kamaton vették fel. Ezzel természetesen csökken a gazdaságban elkölthető jövedelem mértéke, így a jegybanki szigorítás sokkal erőteljesebben lassíthatja a gazdasági növekedést. Ezzel szemben, ha fix kamatozású hiteleket vennénk fel zömében, rögzítve a hitelünk kamatát a következő 3-5-10 vagy akár 15 évre, erre az időszakra a hazai kamatkörnyezettől független lesz a törlesztőrészletünk. Természetesen annak, hogy ettől a jövőbeni kamatemelési kockázattól megóvjuk magunkat, ára van. A hiteltörlesztés kezdetétől jóval többet kell fizetnünk, mint azoknak, akik változó hitelt vettek fel. Hogy ez miért jó a jegybanknak? Mert ha a hitelezés 80 százaléka fixált kamatozású (ez a cél), a jegybank sokkal szabadabban dönthet a kamatpolitikájáról, bár persze ezzel csökken annak hatékonysága.

A lakosság és a vállalatok most megint azzal a dilemmával szembesülnek, amivel a devizahitelezés virágkorában. Vagy változó kamatozású hitelt vesznek fel olcsón, vállalva a kamatkockázatot, vagy drágább, de kockázatmentesebb hitelt vesznek fel. Természetesen az olcsóbb út a népszerűbb. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a jegybank szeretne beavatkozni. A fogyasztóbarát hitel is ezt a célt szolgálná, de nagy áttörést eddig nem hozott, a fix kamatozású hitelek még mindig drágák. Így a jegybank a hosszú hozamok csökkentésével próbálja olcsóbbá és ezáltal népszerűbbé tenni a fixált hiteleket. Ezzel pedig több szempontból is nyer: csökkenti a rendszerszintű kockázatokat, megóvja a lakosságot a majdani szigorítás közvetlen anyagi hatásaitól (ami politikailag sem elhanyagolható szempont), és persze gyorsabb megoldás ez, mint a pénzügyi tudatosság növelése.