A nagy technológiai cégek és az állam kapcsolata

A legnagyobb technológiai cégek lenyűgöző negyedéves eredményei azt mutatják, hogy még távolról sem jutottak el fogyasztói piacaik telítődéséhez, merítették ki innovációs ciklusaikat vagy érték el növekedési csúcsaikat. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor ezek a jelentések a szektor nagy és növekvő rendszerszintű jelentőségére is rámutatnak. Ennek a helyzetnek ugyanakkor egyértelmű hátránya is van a szektor számára.

A megnövekedett rendszerszintű jelentőség gyakran azzal jár együtt, hogy az adott szektor szereplőit nagyobb mértékű hatósági, felügyeleti ellenőrzés övezi. Továbbá a prosperáló és innovatív technológiai óriáscégeknek azzal kell szembenézniük, hogy a szabályozásukra, adóztatásukra vonatkozó erőfeszítések megkétszereződnek. Minél tovább tart az a folyamat, amíg ezek a cégek felismerik rendszerszintű jelentőségüket, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az állam és a közvélemény részéről jelentős ellenreakció alakul ki velük szemben, ami aláássa az innovációk létrehozására vonatkozó képességüket.

A technológiai cégek az általuk elért eredmények révén jelentős mértékű befektetéseket tudnak vonzani. Ebből adódóan nemcsak az alaptevékenységeik terén meglévő piaci pozícióik erősítésére képesek, hanem arra is, hogy új területeken fejlesszenek ki innovatív képességeket, amelyekkel felvásárolhatják a kisebb – ténylegesen meglévő vagy potenciális – versenytársakat. Emellett néhány cég még arra is képes, hogy ismétlődően megújuljon, amivel folyamatosan a technológiai szektor élvonalában tud maradni. Látványos növekedésüket tovább fűti, hogy sok szolgáltatásuk látszólag ingyenes, ami a fogyasztók körében történő gyors elterjedésüket segíti.

Idővel a nagy technológiai cégek piaci erejének gyors növekedése néhány szektorban oligopóliumok, míg kevés szektorban monopóliumok létrejöttét váltotta ki. Néhány esetben ezen cégek társadalmi, gazdasági és akár politikai befolyásoló szerepre is szert tettek. A Face­book és a Twitter például döntő szerepet játszott a 2011-es arab tavasz során a tüntetések megszervezésében. Ez súlyos kockázatokat jelent: a technológiai óriások innovációi kedvező hatásúak lehetnek, de egyben fontos csatornát nyújthatnak az állami és nem állami aktorok számára káros tevékenységek folytatására. A tavalyi amerikai elnökválasztás kampányában néhány közösségimédia-platform akaratlanul is a dezinformáció elterjedését segítette. Még fenyegetőbb az a jelenség, amelyben olyan szélsőséges erők, mint például az Iszlám Állam, a közösségi médiát toborzási és propagandacélokra használják fel.

Ahogy a technológiai cégek rendszerszintű jelentőségre tesznek szert, a velük szembeni állami, szabályozási attitűd megváltozik. Ez a változás egyre nyilvánvalóbb lett az elmúlt években, ahogy egyre fokozódó ellenőrzéssel, vizsgálatokkal szembesültek a piaci magatartásuk, az adózásuk, az adathasználatuk és adatvédelmi politikájuk terén. A munkahelyek áthelyezésére és a bérnövekedésre vonatkozó hatásukkal kapcsolatban szélesebb körű kérdések is felmerültek, miközben a társadalmak egyre inkább felismerik, hogy a technológiai diszrupció oktatási reformokat, illetve a képzések, átképzések fejlesztését vonja maga után.

Mégis úgy tűnik, hogy a technológiai szektor alulértékeli a növekvő rendszerszintű jelentőségét. Ebből adódóan a cégek késve ismerhetik fel a tevékenységük, erőforrásaik és gondolkodásmódjuk fejlesztésének szükségességét, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy igazodni tudjanak az átalakuláshoz, amelyben kis diszrupciós szereplőkből jelentős befolyással rendelkező hagyományos aktorokká váltak.

Minél tovább tart ez a folyamat, annál nagyobb annak a kockázata, hogy ezek a cégek elveszítik a változások ellenőrzését. Az állam monitoring-, szabályozási és felügyeleti tevékenységének erősödésén túlmenően annak a kockázata is fennáll, hogy a fogyasztók részéről ellenreakció alakul ki, vagy hogy rosszindulatú szereplők kihasználják az innovációikat.

Egy ideális világban a nagy technológiai cégek felismernék a külső szereplőkkel – beleértve az államot és a fogyasztókat – szembeni változó szerepüket, és alkalmazkodnának hozzá. Ezzel megteremtenék a megfelelő egyensúlyt az innovációk, a fogyasztókat érő kedvező hatások, a fogyasztóvédelem és a nemzetbiztonság szempontjai között. Nagyobb szerepet kellene játszaniuk abban, hogy elősegítsék a gazdasági folyamatok rendezett, kölcsönösen előnyös átalakulását – amihez internalizálniuk kell saját rendszerszintű jelentőségüket, illetve ennek megfelelően kell alakítaniuk jövőképüket és magatartásukat. Ehhez azonban sokkal jobb kommunikációra van szükség, olyanra, amellyel a cégek célja és működése jóval átláthatóbbá válik. Végezetül az is szükséges, hogy a saját és versenytársaik működését erősebben monitorozzák, kiegészülve hatékonyabb közös lépésekkel.

Ha a technológiai szektor nem lesz képes erre a változásra, akkor az állami felügyelet és szabályozás elkerülhetetlenül erősödni fog. Távolról sem biztos, hogy a társadalom számára előnyökkel jár majd ez a helyzet, és még kevésbé mondható el ugyanez az üzleti életről.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org