késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Az adósságelengedés hosszú és rögös útja
Visszatértek az államcsődök. Az államok pénzügyi helyzete az elmúlt néhány évben meglepően jól átvészelte a globális recessziót és a nyersanyagárak összeomlását. A hibás gazdasági modellek azonban nem tarthatnak ki örökké. Puerto Rico és Venezuela gazdaságának lassú elvérzése most arra kényszerítette ezen országok vezetőit, hogy leálljanak hiteleik törlesztésével.
Puerto Rico idén májusban jelentett csődöt. Az Egyesült Államok társult államának ekkor mintegy 70 milliárd dolláros adóssága, illetve további hozzávetőleg 50 milliárd dolláros nyugdíj-kötelezettsége volt. Ez a legnagyobb helyi kormányzati csődnek számít az USA történetében.
Az adósságválság a több mint egy évtizedig tartó recesszió, az apadó jövedelmek és a népesség folyamatos csökkenésének időszaka után következett be. A demográfiai trendek azért is aggasztók, mert akik jobb lehetőségeket keresve elhagyják Puerto Ricót, és az USA-ba mennek, jóval fiatalabbak, mint az otthon maradók. Továbbá a mélyülő gazdasági gondok közepette a Maria hurrikán szeptemberben csapást mért a szigetre és lakóira. A hurrikán pusztításai évekre – ha nem évtizedekre – nyomot hagytak.
Venezuela pedig november közepén ment csődbe az állam és az állami olajvállalat, a PDVSA külső adósságai miatt. A hazai kötelezettségek utáni fizetésképtelenség – explicit módon vagy a hiperinfláció révén – jóval megelőzte az államcsőd e legújabb manifesztációját.
A venezuelai állam és a PDVSA mintegy 60 milliárd dollárral tartozik külföldi kötvénytulajdonosoknak, ám állítólag hasonló (ha nem nagyobb) összegű tartozás áll fenn Oroszországgal és Kínával szemben. Az IMF legfrissebb adatai szerint Venezuela egy főre jutó reál-GDP-je közel 40 százalékkal csökkent 2008 óta. Várhatóan 2022-re az egy főre jutó jövedelem mintegy felére esik vissza az egy évtizeddel korábbi szinthez képest.
Az államadósságok átstrukturálásának hosszú és gyötrelmes története van. Viszonylag ritkán fordulnak elő gyors és békés megoldások. Ez utóbbiak általában olyan esetek, amikor az átstrukturálás csak valamekkora kamatkedvezményt és a lejáró adósságok törlesztési idejének bizonyos mértékű meghosszabbítását jelenti. E megoldások jobbára nem terjednek ki az adósság egy jelentős részének elengedésére. Más szóval az ilyen eseteknél nincs nagymértékű adósságcsökkentés, csupán egy korlátozott szintű adósságkönnyítés.
Nyilvánvaló, hogy számottevő különbség áll fenn Puerto Rico és Venezuela között a gazdasági válságuk okai, a politikai rendszerük és az USA-val, valamint a világ többi részével való kapcsolatuk, illetve sok más tényező terén. Mindamellett néhány észrevehető hasonlóság valószínűleg fellelhető lesz a két ország esete között, ahogy az adósságtörténetük folytatódik.
Először is az adóssággondok gyors megoldását mindkét országnál ki lehet zárni. Ahogy Christoph Trebeschsel (a Müncheni Egyetem közgazdászprofesszora – a szerk.) együtt leírtuk, az adós államok és a hitelezők közötti gyakran ellenséges huzavonára a rendezési folyamat elhúzódása jellemző. Az adósság átstrukturálására vonatkozó kezdeti tervek gyakran túl szerények a fizetésképtelenség megszüntetéséhez szükséges adósságelengedéshez képest. Ebből fakadóan az adósságátstrukturálási erőfeszítések gyakran zátonyra futnak.
Továbbá ez a minta attól függetlenül érvényesül, hogy a hitelezők kötvénytulajdonosok (ahogy az Puerto Rico adósságának, illetve Venezuela adósságának felénél érvényesül), kereskedelmi bankok vagy állami hitelezők (mint például Görögország esetében).
A másik hasonlóság Puerto Rico és Venezuela között a gazdasági károk súlyosságából adódik. Tanulmányunk szerint a kumulatív adósságelengedés nagysága a gazdasági kibocsátás már megvalósult veszteségének mértékéhez kötődik. Továbbá mindkét gazdaság esetében a fellendülés borús kilátásai sötét árnyékot vetnek a fizetési kapacitásokra.
Ezen az alapon az adósságelengedés szintje a korábbi adósságrendezések közül a nagyobb mértékűekhez fog tartozni. Venezuela korábbi – az 1980-as évek feltörekvő piaci válságának idején történő – adósságátstrukturálása közel 40 százalékos volt. Juan Cruces (a Buenos Aires-i Torcuato Di Tella Egyetem közgazdászprofesszora – a szerk.) és Christoph Trebesch kutatásai azt mutatják, hogy az 1980–2011 közötti 64 adósságátstrukturálás közel felében a kumulatív adósságelengedés mértéke több mint 50 százalékos volt. Tizenöt esetben a külső adósság névértékének több mint 75 százalékát lényegében leírták.
A gondokkal küzdő Puerto Rico átfogó megsegítését célzó, nemrég megjelent ambiciózus javaslatok elviekben elősegíthetik az adósságátstrukturálást, bár ezt még túl korai lenne állítani. A Nicolás Maduro vezette, egyre jobban elítélhető venezuelai rezsim, valamint az egymással versengő hitelezői követelések – főként a nyugati kötvénytulajdonosok és a kínai, illetve orosz fedezett hitelek között – miatti bizonytalanság egy jelentős adósságelengedésbe torkolló, elhúzódó folyamatot vetít előre. Miközben a hitelezőknek csökkenteniük kell elvárásaikat, a valódi tragédia az átlagembereket érinti, akik számára az adósságátstrukturálási folyamat az egyre súlyosbodó szegénység elhúzódó időszakát vonja maga után.
Copyright: Project Syndicate, 2017
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.