Az iszlám világ szinte egységesen háborodott föl Donald Trump amerikai elnök december hatodikai nyilatkozatán, amelyben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. A palesztin Hamász a pokol kapujának megnyitásáról beszélt, egy héttel később pedig az ötvenhat tagállammal rendelkező Iszlám Együttműködés Szervezete gyűlt össze megvitatni a kérdést. A tanácskozáson egységesen elutasították az amerikai döntést, és felszólították a világ országait, hogy válaszként ismerjék el Kelet-Jeruzsálemet Palesztina fővárosának.
Ha csak a politikai retorikát figyeli a szemlélő, azt érezheti, mintha hatalmas dolgok történtek volna. Sokan palesztin felkeléstől félnek, mások az amerikai befolyás végletes meggyengülésétől tartanak a Közel-Keleten. A valóságban azonban úgy tűnik – sajnos vagy szerencsére –, hogy kevés kézzelfogható következménnyel járt Trump döntése. Ha eltekintünk Jeruzsálem hovatartozásának erkölcsi és vallási vonatkozásaitól, és csak politikai szempontból közelítjük meg a kérdést, azt láthatjuk, hogy stratégiai szinten igazán semmi sem változott.
Először is Trump bejelentése nem járt semmilyen azonnali következménnyel. Az Egyesült Államokban már 1995-ben született egy törvény arról, hogy az oszthatatlan Jeruzsálemnek kell lennie Izrael fővárosának, az amerikai nagykövetséget pedig – legkésőbb 1999 májusáig – át kell helyezni a szent városba. Ugyanakkor egy pontja szerint e rendelkezések gyakorlati megvalósulását nemzetbiztonsági okokra hivatkozva az amerikai elnök elhalaszthatja fél évvel. 1995 óta minden elnök élt ezzel a lehetőséggel, és meghosszabbította a törvény végrehajtásának felfüggesztését. Utoljára nyáron Trump is így tett, ezért merült föl ismét a kérdés december első napjaiban. Meglepő módon azonban a bejelentést követően Trump ismét elhalasztotta a törvény végrehajtását, tehát ebből a szempontból jogilag nem történt változás, esetleg csak annyiban, hogy az amerikai külügyminisztériumnak meg kell terveznie a nagykövetség áthelyezésének körvonalait. Ez a folyamat még éveket vesz igénybe.
Ráadásul a nyilatkozatban az amerikai elnök nem részletezte, mit ért „Jeruzsálem” alatt. Trump még hozzá is tette, hogy a bejelentés nem érinti a zsidó állam joghatóságának végleges formáját és határát Jeruzsálemben – tehát az igazán lényeges kérdéseket.
Másrészt a palesztin ügy jelentősége az évtizedek alatt drasztikusan lecsökkent a nemzetközi politikában. Az arab társadalmak számára ugyan megmaradt szimbolikus értéke, az elitek azonban már nem tekintik elsődleges kérdésnek. Persze saját támogatottságuk fenntartása érdekében újra és újra hitet kell tenniük a palesztin ügy mellett, és az ilyen esetekben látványosan felháborodni. Ez is azt mutatja azonban, hogy a palesztin nép sorsa politikailag már nem önmagában fontos: a muszlim vezetők eszközként használják az ügy képviseletét, Erdogan török elnök például boldogan állt a tiltakozás élére. Más esetekben viszont ez a kérdés inkább kötöttségekkel jár: a szaúdi és más, öböl menti vezetők már szívesen együttműködnénk az izraeliekkel, ezt azonban nem tudják felvállalni a szaúdi társadalom dühétől tartva.
Harmadrészt Jeruzsálem elismerése nem ölte meg az izraeli–palesztin békefolyamatot – az már eddig is halott volt. Érdemi tárgyalásokra lassan másfél évtizede nem került sor, a palesztin politikusok megosztottak. Természetesen az amerikai bejelentés hatására megkérdőjeleződött nemcsak a tervek szerint 2018 elején nyilvánosságra hozandó Trump-féle béketerv, de Washington közvetítő szerepe is a konfliktusban. Legyünk őszinték: nem ezek miatt a fejlemények miatt képzelhetetlen el a kérdés rövid távú rendezése.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az amerikai lépés pozitív lenne, vagy ne lennének következményei, bár inkább csak már meglévő és megindult tendenciákat erősít. A palesztin állam ügye egyre kilátástalanabbá válik, az arab utca pedig (Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő szavaival) egyre Amerika-ellenesebbé. Oroszország az Egyesült Államokkal szemben racionális nagyhatalomként tetszeleghet a Közel-Keleten, részben jogosan: Moszkva hasonló kijelentést már tett Jeruzsálemről 2017 áprilisában, de az orosz nyilatkozat csak a város nyugati részéről szólt. Így ezt akkor nem követte tiltakozási hullám, Putyin elnök pedig ellentmondás nélkül tudta elítélni Trump nyilatkozatát.
A palesztin elitnek szembe kell néznie saját korlátaival. Ma érdemben nem tudják befolyásolni az amerikai politikát, az iszlám világot pedig nem tudják a retorikán túl érdemi cselekvésre ösztönözni. Izrael a területen egyértelmű erőfölénnyel rendelkezik, nincs motivációja nagyvonalúnak lenni. A palesztinok számára két választás van: vagy a status quo elfogadása, vagy egy rossz megállapodás megkötése. Ugyan utóbbi nem kecsegtet sok jóval (csak korlátozott államisággal), egy mégis biztos: ha nem történik csoda, a megállapodás évről évre rosszabb feltételeket fog tartalmazni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.