Várhatunk-e csodát a Közel-Keleten?

Az iszlám világ szinte egységesen háborodott föl Donald Trump amerikai elnök december hatodikai nyilatkozatán, amelyben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának. A palesztin Hamász a pokol kapujának megnyitásáról beszélt, egy héttel később pedig az ötvenhat tagállammal rendelkező Iszlám Együttműködés Szervezete gyűlt össze megvitatni a kérdést. A tanácskozáson egységesen elutasították az amerikai döntést, és felszólították a világ országait, hogy válaszként ismerjék el Kelet-Jeruzsálemet Palesztina fővárosának.

Ha csak a politikai retorikát figyeli a szemlélő, azt érezheti, mintha hatalmas dolgok történtek volna. Sokan palesztin felkeléstől félnek, mások az amerikai befolyás végletes meggyengülésétől tartanak a Közel-Keleten. A valóságban azonban úgy tűnik – sajnos vagy szerencsére –, hogy kevés kézzelfogható következménnyel járt Trump döntése. Ha eltekintünk Jeruzsálem hovatartozásának erkölcsi és vallási vonatkozásaitól, és csak politikai szempontból közelítjük meg a kérdést, azt láthatjuk, hogy stratégiai szinten igazán semmi sem változott.

Először is Trump bejelentése nem járt semmilyen azonnali következménnyel. Az Egyesült Államokban már 1995-ben született egy törvény arról, hogy az oszthatatlan Jeruzsálemnek kell lennie Izrael fővárosának, az amerikai nagykövetséget pedig – legkésőbb 1999 májusáig – át kell helyezni a szent városba. Ugyanakkor egy pontja szerint e rendelkezések gyakorlati megvalósulását nemzetbiztonsági okokra hivatkozva az amerikai elnök elhalaszthatja fél évvel. 1995 óta minden elnök élt ezzel a lehetőséggel, és meghosszabbította a törvény végrehajtásának felfüggesztését. Utoljára nyáron Trump is így tett, ezért merült föl ismét a kérdés december első napjaiban. Meglepő módon azonban a bejelentést követően Trump ismét elhalasztotta a törvény végrehajtását, tehát ebből a szempontból jogilag nem történt változás, esetleg csak annyiban, hogy az amerikai külügyminisztériumnak meg kell terveznie a nagykövetség áthelyezésének körvonalait. Ez a folyamat még éveket vesz igénybe.

Ráadásul a nyilatkozatban az amerikai elnök nem részletezte, mit ért „Jeruzsálem” alatt. Trump még hozzá is tette, hogy a bejelentés nem érinti a zsidó állam joghatóságának végleges formáját és határát Jeruzsálemben – tehát az igazán lényeges kérdéseket.

Másrészt a palesztin ügy jelentősége az évtizedek alatt drasztikusan lecsökkent a nemzetközi politikában. Az arab társadalmak számára ugyan megmaradt szimbolikus értéke, az elitek azonban már nem tekintik elsődleges kérdésnek. Persze saját támogatottságuk fenntartása érdekében újra és újra hitet kell tenniük a palesztin ügy mellett, és az ilyen esetekben látványosan felháborodni. Ez is azt mutatja azonban, hogy a palesztin nép sorsa politikailag már nem önmagában fontos: a muszlim vezetők eszközként használják az ügy képviseletét, Erdogan török elnök például boldogan állt a tiltakozás élére. Más esetekben viszont ez a kérdés inkább kötöttségekkel jár: a szaúdi és más, öböl menti vezetők már szívesen együttműködnénk az izraeliekkel, ezt azonban nem tudják felvállalni a szaúdi társadalom dühétől tartva.

Harmadrészt Jeruzsálem elismerése nem ölte meg az izraeli–palesztin békefolyamatot – az már eddig is halott volt. Érdemi tárgyalásokra lassan másfél évtizede nem került sor, a palesztin politikusok megosztottak. Természetesen az amerikai bejelentés hatására megkérdőjeleződött nemcsak a tervek szerint 2018 elején nyilvánosságra hozandó Trump-féle béketerv, de Washington közvetítő szerepe is a konfliktusban. Legyünk őszinték: nem ezek miatt a fejlemények miatt képzelhetetlen el a kérdés rövid távú rendezése.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az amerikai lépés pozitív lenne, vagy ne lennének következményei, bár inkább csak már meglévő és megindult tendenciákat erősít. A palesztin állam ügye egyre kilátástalanabbá válik, az arab utca pedig (Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő szavaival) egyre Amerika-ellenesebbé. Oroszország az Egyesült Államokkal szemben racionális nagyhatalomként tetszeleghet a Közel-Keleten, részben jogosan: Moszkva hasonló kijelentést már tett Jeruzsálemről 2017 áprilisában, de az orosz nyilatkozat csak a város nyugati részéről szólt. Így ezt akkor nem követte tiltakozási hullám, Putyin elnök pedig ellentmondás nélkül tudta elítélni Trump nyilatkozatát.

A palesztin elitnek szembe kell néznie saját korlátaival. Ma érdemben nem tudják befolyásolni az amerikai politikát, az iszlám világot pedig nem tudják a retorikán túl érdemi cselekvésre ösztönözni. Izrael a területen egyértelmű erőfölénnyel rendelkezik, nincs motivációja nagyvonalúnak lenni. A palesztinok számára két választás van: vagy a status quo elfogadása, vagy egy rossz megállapodás megkötése. Ugyan utóbbi nem kecsegtet sok jóval (csak korlátozott államisággal), egy mégis biztos: ha nem történik csoda, a megállapodás évről évre rosszabb feltételeket fog tartalmazni.