A városok rejtett vagyona

A világ egyre urbanizáltabbá válik, ahogy több ember költözik városokba, mint eddig valaha. A gond az, hogy a legtöbb város nincs felkészülve a beáramló tömegek kezelésére.

A városok világszerte beruházási válsággal küzdenek, emiatt kevésbé élhetővé válnak ahhoz képest, amilyennek lenniük kellene. A létfontosságú szociális és gazdasági infrastruktúrák javítása, nem is említve a fejlesztést, pénzhiány miatt késik. A helyi önkormányzatok pénzügyeit folyamatosan növekvő kiadások terhelik, sok városban a szabadon elkölthető állami források igen szűkösek.

Ennek nem így kellene lennie. Még a pénzügyi gondokkal küzdő városok is számos kereskedelmi vagyontárggyal rendelkeznek, amelyek felhasználásával megfordítható a jelenlegi trend. A kevéssé kihasznált ingatlanokban rejlő értékék felszabadításának vagy a közlekedési és a közművagyon pénzre váltásának alapvető városi stratégiává kellene válnia. Ehhez nem szükséges privatizáció, a vagyon ugyanis elégséges hasznot generálhatna, amivel több forrás szabadulhatna fel, mint amennyivel a legtöbb város rendelkezik. A jobb eszközkezelés révén a városok megduplázhatnák a beruházásaikat anélkül, hogy adót kellene emelniük vagy csökkenteniük kéne a kiadásaikat.

Az elmúlt ötven évben a jelentős kereskedelmi vagyontárgyak állami tulajdonlását komoly viták övezték, különösen Európában, de az utóbbi években az Egyesült Államokban is. A magán- versus állami tulajdonról szóló vita azonban téves, leginkább a vagyontárgyak professzionális kezelésének minősége számít.

A pontos vagyonmérleg megalkotása egy fontos lépés a menedzsmentfókuszú megközelítés irányába. A rendelkezésre álló vagyontárgyak listájának megléte és az eszközök pontos piaci értékének tudatosítása mellett az adófizetők, a politikusok és a befektetők jobban tudnak számolni a politikai döntések hosszú távú következményeivel. Hatékonyabb döntéseket tudnak így hozni a város kereskedelmi vagyontárgyai révén keletkező haszon mobilizálása terén, és el tudják kerülni az adóemelések, az adósság által finanszírozott költekezések vagy a megszorítások hagyományos módszereit.

Számos okból a városok jellemzően nem mérik fel gazdasági vagyontárgyaik piaci értékét. Gondoljunk például Boston esetére, amely első ránézésre nem tűnik különösen gazdag városnak. A pénzügyi beszámolói alábecsülik a köztulajdonban lévő vagyontárgyak valódi értékét, amelyet 3,8 milliárd dollárra tesznek (ebből 1,4 milliárd dollár ingatlan). Ez kisebb összeg a város 2015-ös kötelezettségéhez (4,6 milliárd dollár) képest.

A legtöbb városhoz hasonlóan azonban Boston könyvértéken tartja számon az eszközeit. Ha a vagyontárgyait a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) alapján venné számításba, ami az eszközök piaci értékének használatát igényli, Boston vagyona sokkal többet érne a jelenlegi számításokban szereplő összegeknél. Más szóval a város úgy működik, hogy nincs teljesen tisztában a rejtett vagyonának értékével.

Ez a vagyon pedig hatalmas. Boston ingatlan­port­fóliójának becsült piaci értéke alapján elmondható, hogy a város ingatlanjainak értéke mintegy 55 milliárd dollár. Egy óvatos számítás szerint a város 3 százalékos hasznot tudna realizálni a kereskedelmi vagyontárgyain, ha professzionálisabb és a politikától független módon kezelné az eszközeit. Egy 55 milliárd dollár értékű portfólió esetében egy mérsékelt, 3 százalékos hozam olyan jövedelem lenne, amely meghaladja a város jelenlegi bevételeinek összegét. Boston még egy mérsékelt hozam mellett is több mint kétszeresére növelhetné az infrastrukturális beruházásait.

Boston példája egyáltalán nem számít kivételesnek. Éppen ellenkezőleg, a vagyontárgyak régimódi értékelése világszerte számos városra jellemző. Ennek eredményeképpen a közvagyon az ingatlanokban és más, nem optimalizált kereskedelmi eszközökben van elrejtve.

A legjobb, előremutató megoldás az lenne, ha konszolidálnák az adott város köztulajdonban lévő vagyontárgyait egy közös befektetési alapba, amelyet Stefan Fölsterrel (svéd közgazdász, a stockholmi Reformintézet elnöke – a szerk.) együtt „városi vagyonalapnak” (urban wealth fund) neveztünk el. Ezt az alapot átlátható és elszámoltatható módon kellene irányítani megfelelő szakmai vezetés mellett, hogy mentes legyen a politikai befolyástól.

Ez nem hangzik egyszerűnek, azonban meg lehet valósítani. A hamburgi HafenCity GmbH és Koppenhága egyes részei, amelyeket a City and Port Development Corporation revitalizált, csak két példa azokra a városi területekre, ahol ezt a fajta fejlesztési mechanizmust alkalmazták.

A városi vagyontárgyak jobb kezelése segítene abban, hogy a helyi vezetők erősíthessék a város gazdaságát, finanszírozni tudják a szociális és gazdasági infrastruktúrát, illetve innovatív, vegyes használatú projektekre stratégiát tudjanak kidolgozni. A városi vagyontárgyak jobb kezelése segítené a városi infrastruktúra szükséges karbantartási költségeinek fedezését is anélkül, hogy az adott város költségvetésében ez nehézséget okozna, és így több forrás maradna az egészségügyi, oktatási és egyéb szociális célú kiadásokra.

Ahogy a városi népesség növekszik, a várostervezéssel foglalkozó szakembereknek egyre nagyobb körültekintéssel kell kezelniük a hosszú távú költségvetési kérdéseket. Ennek pedig nincs jobb módja, mint az adott város már meglévő vagyontárgyainak megfelelő felhasználása.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org