Euro nyolcas német gazdasági motor

A szakszerű kormányzás jó az üzleti életnek, de az erős gazdaság kormányzási szünetben is teljesít. Láttuk néhány éve, hogy a csehek jól boldogultak ügyvezető kormány mellett. Most a német kormányalakítás okoz izgalmat: vajon a hét végén a szocdemek jóváhagyják-e a CDU–CSU-val előkészített kompromisszumot. Ettől függetlenül a német gazdaság motorja jól húz: két százalékot meghaladó ütemben fejlődik teljes foglalkoztatás, kiviteli többlet, szufficites államháztartás és megfelelő fogyasztói árindex mellett. Európának sürgősebb lenne a koalíciós tárgyalások sikeres kimenetele, mint maguknak a németeknek? Ez nem lenne csoda, hiszen a föderális Németországban a központi kormány politikai színezete a napi életre csak áttételesen hat, miközben az európai folyamatok igazgatásához nagyon kell Berlin.

Nekünk különösen fontos, hogy a nyolcvanmilliós ország politikai erői mire készülnek. A két blokk szakértői a koalíciós tárgyalásokhoz 28 oldalas anyagot írtak; az ugyan nem nekünk szól, de sok ponton minket is érint. Megkönnyebbülve olvashatjuk, hogy a centrumpártok hajlandók az eddigit meghaladó arányban hozzájárulni az uniós költségvetéshez (a britekkel egy nagy nettó befizető esik ki, a pótláshoz szükséges a további német szolidaritás). Németország eszerint a jövőben is hajlandó betölteni a vonakodó hegemón szerepét: a koalíciós irat erős integrációs elkötelezettséget tükröz. Támogatja, hogy az eurózóna mostani válságkezelési alapját európai valutaalappá fejlesszék.

Macron álláspontjával megegyezően fellép az adóelkerülés ellen, sürgeti a közös európai vállalati nyereségadó-alap és a minimális adómérték megállapítását.

Uniós témákban így komoly véleményütközés lehet a német–francia elgondolás és mondjuk az ír vagy a mostani magyar kormányfelfogás között – esetünkben azzal a hátránnyal, hogy nem vagyunk tagja az euróövezetnek, csekély a beleszólásunk az ügyekbe. Pláne ha az eurózóna továbbfejlesztése az úgynevezett megerősített együttműködés keretein belül zajlik, azaz nem lehet magyar vétóval megállítani a folyamatokat.

A dokumentum hangsúlyosan szól a szociális piacgazdaságról, amelyhez – nálunk kevésbé ismert módon – jól illeszkedik a kiegyensúlyozott államháztartás melletti állásfoglalás. Ezt ezek szerint az SPD is elfogadja. Németország költségvetése ma is enyhe többletet mutat, ami bizony ritka a világban. Éri is mindenféle kritika a német gazdaságpolitikát a túl feszes fiskális politika meg a nagy exporttöbblet miatt. A német külkereskedelmi többlet zöme egyébként nem az uniós társnemzetekkel, hanem harmadik felekkel szemben áll fenn. Különféle ideológiai alapon támadják a német takarékosságot, holott demográfiai adottságaik mellett a kiegyensúlyozott (sőt jó konjunktúra esetén szufficites) költségvetés a tisztességes politika. A csökkenő születésszám és az elöregedés miatt (egyik sem német sajátosság, hanem európai jelenség, és sajnos magyar ügy is) a társadalombiztosítási elvű nyugdíjrendszer nem tartható fent a ma szokásos befizetésekkel és nyugdíjkifizetésekkel:

jól prognosztizálhatóan emelkedő terhek fognak hárulni az állami költségvetésre. Ilyenkor viszont a meglevő államadósságot hiba tovább növelni, sőt inkább az állomány leapasztása a teendő.

Ez egyébként hazánkra is igaz, a magyar demográfiát szintén a természetes fogyás jellemzi, sőt a németektől eltérően nem számolhatunk migrációs nyereséggel. Nincs okunk tehát veregetni a vállunk az uniós határértéken belüli államháztartási deficitünk okán. A kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer 2010-es államosításakor a kormány a leendő nyugdíjasok millióit terelte vissza az állami rendszerbe, és vállalt ezzel jövőbeli fizetési ígéretet – amely nem szerepel a hivatalos államadósság-állományban. Az ígéret teljesítéséhez nemsokára növekvő állami támogatás kell, amihez már most helyet kellene teremteni a büdzsében kiadások visszafogásával, folyamatos többletpozícióval. Ahogy a német centrumpolitika már felismerte és kormányzati programjába emelte.