Túl a csúcson – élet az eszközvásárlások után

Rég nem látott nyugalmas évet zárt a világgazdaság 2017-ben. A 3,6 százalékos globális GDP-növekedés 2011 óta a legdinamikusabb. A munkanélküliségi ráták több helyen az elmúlt évtizedek legalacsonyabb értékeit mutatják. A pénzügyi eszközárak többsége korábban nem látott magasságokban jár, miközben még a kockázatosnak tekintett országok is stabilan finanszírozták államadósságukat. A régóta várt infláció is egyre szélesebb körben megjelent, bár az év második fele már ismét a fogyasztói árak lassabb emelkedéséről szólt. Messziről nézve a 2017-es gazdasági eseményeket, bizakodva tekintünk 2018-ra.

Kissé közelebbről azonban számos figyelmeztető jelet és megoldásra váró problémát is találhatunk. A kockázatok skálája meglehetősen széles: az éleződő geopolitikai feszültségektől kezdve az egyes régiókban egyre akutabbá váló politikai instabilitáson át olyan, továbbra is megoldatlan strukturális problémákig, mint az öregedő társadalmak, a historikusan magas államadósságok vagy az alacsony termelékenységnövekedés. Eközben monetáris politikai szempontból a 2018-as év legfontosabb kérdése lesz, hogyan érinti a világgazdaságot a nagy jegybankok fokozatos monetáris irányváltása.

A folyamat jelképesen már 2015 végén megkezdődött az amerikai Fed első kamatemelésével, ám az átmenet akut időszaka várhatóan 2018 lesz. A piaci várakozások szerint 2018 végére a nagy jegybankok nettó eszközvásárlásai (QE) elérik a nulla értéket, azaz megszűnik a válság kitörése óta változó intenzitással, de folyamatosan a világ pénzpiacaira áramló többletlikviditás. A programok csúcsidőszakában a nagy jegybankok felől minden hónapban mintegy 180 milliárd dollár (az éves magyar GDP nagyjából másfélszerese) friss likviditás áramlott a pénzpiacokra, miközben még a tavalyi év végéhez közeledve is 100 milliárd közelében állt ez a mutató. Az elemzői értékelések szerint a folyamat élén a Fed halad, csak az év végéhez közeledve követheti az EKB programjának kivezetése, miközben a japán jegybank valószínűleg továbbra is fenntarthatja vásárlásait.

A pénzpumpa leállításának hatásai a fejlett gazdaságokban is kiemelt figyelmet érdemelnek, de magyar szempontból a feltörekvő piacokra irányuló tőkeáramlásokra gyakorolt hatások lesznek a legfontosabbak. Várakozások szerint a Fed esetében a monetáris politika halványuló impulzusait az adócsökkentés keresletélénkítő hatásai veszik át, míg az EKB esetében a kivezetés időzítését tekintve a legnagyobb kérdőjelnek az általánosan visszafogott európai infláció mellett a magas adósságokkal küzdő dél-európai országok helyzete számít. A feltörekvő régió országai esetében az alapforgatókönyvek nem számítanak a tőkeáramlások hirtelen megfordulására, tekintve, hogy ezen gazdaságok 2017-ben kifejezetten jól teljesítettek, és a dinamikus növekedés várhatóan az idén is folytatódik. Ugyanakkor a befektetői döntésekben előtérbe kerülhet a régiók közötti differenciálás.

A befektetési ajánlások nagyobb érdeklődést mutathatnak a gyors növekedés mellett kedvező külső és belső egyensúlyi helyzetet, alacsony devizában denominált adósságokat és politikai stabilitást felmutatni képes régiók iránt. Fontos eredmény, hogy a visegrádi régió – és benne hazánk – az elmúlt években Európa növekedési centrumává vált, és a legfrissebb értékelések szerint a feltörekvő univerzumban még viharosabb körülmények között is biztonságosabb befektetési környezet maradhat. Összességében nyugodtan tekinthetünk a 2018-as év elé, de fontos, hogy az elért eredmények megtartása mellett versenyképességi pozícióinkat is aktívan erősítve készüljünk a nagy jegybankok jövőbeli manővereire.