Rég nem látott nyugalmas évet zárt a világgazdaság 2017-ben. A 3,6 százalékos globális GDP-növekedés 2011 óta a legdinamikusabb. A munkanélküliségi ráták több helyen az elmúlt évtizedek legalacsonyabb értékeit mutatják. A pénzügyi eszközárak többsége korábban nem látott magasságokban jár, miközben még a kockázatosnak tekintett országok is stabilan finanszírozták államadósságukat. A régóta várt infláció is egyre szélesebb körben megjelent, bár az év második fele már ismét a fogyasztói árak lassabb emelkedéséről szólt. Messziről nézve a 2017-es gazdasági eseményeket, bizakodva tekintünk 2018-ra.
Kissé közelebbről azonban számos figyelmeztető jelet és megoldásra váró problémát is találhatunk. A kockázatok skálája meglehetősen széles: az éleződő geopolitikai feszültségektől kezdve az egyes régiókban egyre akutabbá váló politikai instabilitáson át olyan, továbbra is megoldatlan strukturális problémákig, mint az öregedő társadalmak, a historikusan magas államadósságok vagy az alacsony termelékenységnövekedés. Eközben monetáris politikai szempontból a 2018-as év legfontosabb kérdése lesz, hogyan érinti a világgazdaságot a nagy jegybankok fokozatos monetáris irányváltása.
A folyamat jelképesen már 2015 végén megkezdődött az amerikai Fed első kamatemelésével, ám az átmenet akut időszaka várhatóan 2018 lesz. A piaci várakozások szerint 2018 végére a nagy jegybankok nettó eszközvásárlásai (QE) elérik a nulla értéket, azaz megszűnik a válság kitörése óta változó intenzitással, de folyamatosan a világ pénzpiacaira áramló többletlikviditás. A programok csúcsidőszakában a nagy jegybankok felől minden hónapban mintegy 180 milliárd dollár (az éves magyar GDP nagyjából másfélszerese) friss likviditás áramlott a pénzpiacokra, miközben még a tavalyi év végéhez közeledve is 100 milliárd közelében állt ez a mutató. Az elemzői értékelések szerint a folyamat élén a Fed halad, csak az év végéhez közeledve követheti az EKB programjának kivezetése, miközben a japán jegybank valószínűleg továbbra is fenntarthatja vásárlásait.
A pénzpumpa leállításának hatásai a fejlett gazdaságokban is kiemelt figyelmet érdemelnek, de magyar szempontból a feltörekvő piacokra irányuló tőkeáramlásokra gyakorolt hatások lesznek a legfontosabbak. Várakozások szerint a Fed esetében a monetáris politika halványuló impulzusait az adócsökkentés keresletélénkítő hatásai veszik át, míg az EKB esetében a kivezetés időzítését tekintve a legnagyobb kérdőjelnek az általánosan visszafogott európai infláció mellett a magas adósságokkal küzdő dél-európai országok helyzete számít. A feltörekvő régió országai esetében az alapforgatókönyvek nem számítanak a tőkeáramlások hirtelen megfordulására, tekintve, hogy ezen gazdaságok 2017-ben kifejezetten jól teljesítettek, és a dinamikus növekedés várhatóan az idén is folytatódik. Ugyanakkor a befektetői döntésekben előtérbe kerülhet a régiók közötti differenciálás.
A befektetési ajánlások nagyobb érdeklődést mutathatnak a gyors növekedés mellett kedvező külső és belső egyensúlyi helyzetet, alacsony devizában denominált adósságokat és politikai stabilitást felmutatni képes régiók iránt. Fontos eredmény, hogy a visegrádi régió – és benne hazánk – az elmúlt években Európa növekedési centrumává vált, és a legfrissebb értékelések szerint a feltörekvő univerzumban még viharosabb körülmények között is biztonságosabb befektetési környezet maradhat. Összességében nyugodtan tekinthetünk a 2018-as év elé, de fontos, hogy az elért eredmények megtartása mellett versenyképességi pozícióinkat is aktívan erősítve készüljünk a nagy jegybankok jövőbeli manővereire.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.