Fókuszban a demográfia

Az április 8-i országgyűlési választásokon a Fidesz–KDNP-pártszövetség egyértelmű győzelmet aratott. Bár a főváros számos körzetében, továbbá Szegeden és Pécsett ellenzéki, illetve független jelöltek is tudtak nyerni, Magyarország választási térképe narancsszínűvé változott, és az új Országgyűlésben az Orbán-kormánynak ismét kétharmados többsége lesz.

A választási eredményre természetesen többféle magyarázat lehetséges, de minden jel szerint perdöntő szerepet játszott ebben a javuló gazdasági teljesítmény, az emelkedő életszínvonal és a növekvő foglalkoztatás.

Úgy tűnik, a fővárost és néhány régi egyetemi nagyvárost leszámítva, Magyarország nagy részén ma is a kádári korszakra emlékeztető materialista értékvilág a meghatározó. Így az a hit, hogy a korábban megrendült anyagi biztonság visszaszerzése a Fidesz–KDNP-kormányzatnak köszönhető, sokakat az eddig kormányzó pártszövetség melletti voksolásra ösztönzött. Ehhez képest az, hogy az anyagi biztonságon túlmutató, posztmateriális dimenzióban a kormányzati teljesítmény számos szempontból bírálható, másodlagosnak bizonyult. Ha a magyar választókat továbbra is zömmel materialista szavazóknak tekintjük,

egy politikailag racionális kormányzattól azt várhatjuk, hogy szakpolitikai döntéseiben ezután is meghatározó szempont lesz az állampolgárok biztonságérzete.

Valószínű, hogy a biztonság és a fenyegetettség elleni védelem kitüntetett kormányzati diskurzusa fennmarad, emellett viszont a kormány elemi érdeke, hogy viszonylag gyors maradjon a gazdaság és az állampolgárok személyes jólétének növekedése.

Az eddigi kijelentések arra utalnak, hogy a gazdaságpolitikának két súlypontja lesz. Egyrészt a szűken értelmezett versenyképesség javítása, másrészt a kedvezőtlen és a munkakínálatot hosszú távon is korlátozó demográfiai folyamatok megfordítása. Az intézkedések megalapozásában a miniszterelnök nyilatkozatai alapján a jegybanki javaslatoknak lehet kulcsszerepük.

A versenyképességi koncepció fényében az elektronikus kormányzat, vagyis az elektronikus úton intézhető adminisztratív ügyek köre bővül, az egykulcsos személyi jövedelemadó kulcsa pedig tovább csökkenhet.

Várható emellett, hogy a Munkahelyvédelmi akciótervet kiterjesztik a munkavállalói járulékoknál, ösztönzendő az alacsony foglalkoztatottságú csoportok munkavállalását.

Ezek a lépések már rövid távon is hozhatnak részeredményt, sokkal nehezebb lesz viszont a remélt fordulat elérése a demográfiai folyamatoknál.

Térségünkben súlyosak a népesedési problémák, és a demográfiai előrejelzések szerint a következő évtizedekben Kelet-Közép-Európában további drasztikus népességcsökkenés várható. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint növekedés csak a régió olyan országaiban (Csehországban, illetve az utóbbi három évben Észtországban) van, ahol a stabilan kedvező foglalkoztatási és jövedelmi kilátások mellett a bevándorlás is jelentős.

A magyar demográfiai stratégiában a bevándorlás egyelőre nem szerepel, bár a szerb és az ukrán állampolgárok munkavállalási célú migrációját már jó ideje támogatja a kormányzat

– korlátozott sikerrel: a régióban az ukrán kivándorlás, vélhetően nyelvi okokból is, lényegesen nagyobb arányban irányul Csehországba és Lengyelországba.

A hazai népesedési politika elsősorban a klasszikus gazdaság- és szociálpolitikai ösztönzőkre épít. A következő években arra számíthatunk, hogy

a második gyerek vállalásához kapcsolódó családi adókedvezmény, illetve a gyed felső határa és az egyszeri anyasági támogatás összege érdemben nő, továbbá bővülnek a bölcsődei és óvodai férőhelyek és a napközbeni gyerekfelügyelet más intézményes lehetőségei.

Közvetett hatása lehet az egészségügy reformjának, a magánforrások szektorba történő rendezett beengedésének is. Ezek a lépések hosszabb távon fontos pozitív hatásokkal járhatnak – nagy kérdés, hogy eközben sikerül-e megállítani a fiatal, képzett munkaerő elvándorlását. Ehhez a kormányzatnak valószínűleg erősebben kell rezonálnia a posztmateriális értékpreferenciákra is.