Növekedési pályán – de meddig?

Csaknem 4,5 százalékkal nőtt a magyar GDP az első negyedévben. A KSH által közzétett nyers, illetve korrigált növekedési jelzőszámok persze kicsit különböznek egymástól:

a nyers adat szerint 4,4 százalékkal, a naptárhatást kiszűrő mutató szerint 4,8 százalékkal, a szezonális hatást is tartalmazó indikátor szerint pedig 4,7 százalékkal bővült a magyar gazdaság a tavalyi első negyedévhez képest.

Ezek az apró különbségek nem változtatnak a trenden: a választás előtt fennmaradt a magyar gazdasági növekedés erőteljes, negyedéves alapon egy százaléknál gyorsabb dinamikája. A KSH friss jelentéséből az is kiderül, hogy a növekedéshez legnagyobb mértékben a piaci szolgáltatások járultak hozzá.

Változóban tehát a magyar gazdaság szerkezete

a feldolgozóipari export vezérelte növekedéssel szemben egyre inkább a belső, különösen a lakossági fogyasztás a gazdasági bővülés mozgatója – ágazati oldalról pedig ez a piaci szolgáltatásoknak, többek között a külföldi és a belföldi turizmusnak kedvez.

Európai összevetésben is kiemelkedő a magyar növekedés, messze gyorsabb az Európai Unió 2,4 százalékos átlagánál. Ezzel együtt sem Magyarország az európai növekedési bajnok: csupán a képzeletbeli dobogó harmadik helyére kerültünk, Lettország és Lengyelország mögé.

Az új EU-tagállamok általában is gyorsabban nőnek a régieknél: az éves GDP-növekedés szerinti uniós listán az első kilenc helyet kivétel nélkül olyan országok foglalják el, amelyek az utóbbi másfél évtizedben csatlakoztak az EU-hoz.

Eközben a Brexitre készülő Egyesült Királyságban egyre világosabban mutatkoznak a várható kilépés negatív hatásai: a szigetország a második legalacsonyabb növekedést érte el az euró­pai államok között.

Az immár a belső fogyasztás húzóerejére épülő hazai növekedéssel kapcsolatban ugyanakkor alapvető kérdés: ebben a gazdasági szerkezetben milyen a hosszabb távon fenntartható ütem? A középtávú konvergenciaprogram szerint a magyar kormány azzal kalkulál, hogy a következő öt év során fennmarad a 4 százaléknál gyorsabb növekedési ütem. A hivatalos előrejelzés egyrészt élénk külső kereslettel, nagyobb válságtól mentes időszakkal számol, másrészt azt is feltételezi, hogy a magyar vállalati szektor képes lesz kezelni a béremelkedésekben és általában a munkaerőpiac kínálati oldalán mutatkozó kihívásokat.

Kétségtelen, hogy makropénzügyi szempontból most a magyar külső és belső egyensúlyi pozíció viszonylag kedvező, emiatt a béremelkedések dinamikája egy darabig még fenntartható lehet.

A vállalatok versenyképességének javulásától azonban vélhetően túl sokat vár a kormányzat: az automatizálástól és a hatékonyságjavító intézkedésektől remélt radikális termelékenységjavulás illuzórikusnak tűnik.

A beruházások tartósan erős dinamikája is kérdéses, különösen, mivel az elmúlt időszakban ebben meghatározó szerepe volt az uniós források felhasználásának és az erre építő, a pénzfelhasználási ciklusokat a választási ciklusokhoz igazító költségvetési politikának. Csakhogy a következő években a fiskális politika bizonyos mértékű szigorodása várható, ami korlátozza a belső beruházási és fogyasztási expanziót is. A feladványt persze részben megoldhatná a foglalkoztatás folyamatos növekedése, és úgy tűnik, a magyar kormány számol is ezzel.

Ebből a szempontból az időskorúak munkaerőpiaci aktivitásától várnak sokat, egyrészt a nyugdíjkorhatár emelésére, másrészt a nyugdíjas-szövetkezetek révén kínált álláslehetőségekre építve. Ezeknek az ösztönzőknek természetesen fontos szerepük lehet, de éppen ebben, a

z időskorúak mérsékelt potenciális foglalkoztathatóságában üthet vissza a hazai népesség európai összevetésben kirívóan rossz egészségi állapota.

A fiatalkorúak vándorlásának hatásával eközben nem igazán számol a konvergenciaprogram, pedig a külföldön képzést és gyakorlati tapasztalatot szerzett munkavállalók visszatérése is szignifikáns növekedési tartalékokat hordozhatna.