Az EBRD tudásgazdaság-indexe

Az EBRD bank saját tudásgazdaság-indexet dolgozott ki, és annak a 38 országnak a teljesítményét értékelte, amelyben a banknak befektetései vannak. A vizsgálat lényege annak megállapítása, hogy ezek az országok milyen helyzetben vannak az innovatív, tudásalapú gazdaság létrehozásához elengedhetetlen humán képességek, technológiai szint és infrastrukturális fejlettség tekintetében. A cél pedig az, hogy az egyes országok maguk is világos képet kapjanak pozíciójukról, és ennek segítségével megtalálhassák a továbblépéshez szükséges legjobb stratégiát.

A mérést négy területen végezték el a szakértők 38 mutató figyelembevételével. A négy terület

Az elérhető legjobb érték a 10-es, a legrosszabb az 1-es volt. A legmagasabb, 6,82 pontos értéket Észtország érte el. A második helyen Szlovéniát (6,65 pont), a harmadikon pedig Litvániát (6,03) találjuk. Az EBRD által vizsgált országok átlagos pontszáma 4,67.

Az általános magyar érték 5,33, gyengébb, mint a szlovák (5,4) és lengyel (5,63) érték. A négy fő terület szerinti pontszámok a három V4-es országban és Észtországban a következők: a részadatok szerint Magyarország két területen jobb, kettőn rosszabb értékelést kapott, mint Szlovákia, Lengyelország minden területen megelőz bennünket. Észtország ugyanakkor mindhárom V4-es országnál jobban teljesít. (Csehországot, mint fejlett országot, nem vizsgálta az EBRD.) Az eredmények összhangban vannak a többi, szintén az innováció és a tudásgazdaság helyzetét vizsgáló kutatással. Vagyis azzal, hogy az infokommunikációs infrastruktúra területén, amely fizikai beruházásokat igényelt, nem állunk rosszul.

A humán vagyon innovációs képességei tekintetében ugyancsak nem rosszak az eredményeink. Igaz, a magasabb szintű képességekben gyengébb a teljesítményünk, mint az alapképességekben. Viszont – ahogy azt az Európai Unió innovációs teljesítménytábláján elfoglalt 21. helyünk is bizonyítja – ezek az emberi és technikai képességek nem állnak össze sikeres országteljesítménnyé. Ennek okait pedig a másik két területen, az innovációs intézményrendszer és az innovációs inputok és outputok, azaz a hatékonyság területén kell keresnünk. Ez utóbbi arra utal, hogy

nem az az elsődleges probléma, hogy nem költünk eleget kutatás-fejlesztésre, innovációra, hanem az, hogy gyenge eredménnyel, vagyis nem hatékonyan költünk.

Magyarország a vizsgált 38 ország között a nyolcadik helyen, az úgynevezett előrehaladottabb országok csoportjában van (ez a csoport Közép-Európa és a Baltikum nyolc országát foglalja magában), de a csoporton belül az utolsó helyen állunk.

Miért is fontos ez az elemzés? A tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy a vizsgált mutatók értéke szoros kapcsolatban van a versenyképességi pozícióval és a termelékenységi szinttel. Kiemeli a tanulmány az értékláncok hosszának fontosságát, mivel ez a helyben létrehozott új érték növelésének lehetőségével van szoros kapcsolatban.

Minél hosszabb ugyanis a helyben lévő értéklánc, annál több lehetőség van innovatív megoldások alkalmazására. Az innovációs intézményrendszer kapcsán pedig a kormányzati politika alkotáshatékonyságának és az alacsony korrupciós szintnek a fontosságára hívja fel a figyelmet.

Végül a szakértők a statikus elemzés mellett az időbeli folyamatok alakulását is megvizsgálták. A 2018. évi statikus pozíció és a 2011–2018. évi fejlődési dinamika együttes vizsgálata alapján az országokat négy csoportba osztották: a kiemelkedően javuló, a gyorsan mozgó, a halogató és a lemaradó országok csoportjára. Magyarország a halogatók csoportjába került. Ennek oka, hogy míg 2018. évi eredménye közepesnek mondható, a fejlődési üteme elmarad a közepes szinttől: azaz másoknál lassabban haladunk.

A tanulmány következtetései szerint Magyarországnak az előrelépéshez leginkább az innovációs környezetét kellene javítania, a lakosság tudását kellene magasabb, specializáltabb szintre emelnie, valamint az innovációs rendszer hatékonyságát kellene javítania.