A munkaerő rejtett tartaléka

Egyre nagyobb gond a gazdaságban a munkaerőhiány. A kormány próbálkozik a nyugdíjasok újbóli munkába állításával, a kisgyermekes anyukák munkába való mielőbbi visszatérésének ösztönzésével, a túlórázás megkönnyítésével és – egyre inkább – a külföldiek munkavállalási lehetőségeinek bővítésével is. Az IMD versenyképesség-kutató elemzései szerint 2018-ról 2019-re hét helyet léptünk előre abban a tekintetben, hogy mennyire könnyen tudnak a cégek külföldi munkavállalókat alkalmazni.

Az idei 21. helyünkkel megelőzzük a többi V4-es országot, de még Ausztriát is. Ám továbbra is a lista vége felé, az ötvenedik helyen vagyunk a részmunkaidős foglalkoztatás arányában. A többi V4-es ország jóval megelőz bennünket. Ennek okait érdemes lenne alapos elemzéssel kideríteni.

Nyilvánvaló ok lehet, hogy mivel a V4-ek között az átlagbér nálunk a legkisebb, ezért a részmunkaidős fizetés már annyira alacsony lenne, hogy nem ösztönözne munkavállalásra. De érdekes lenne a rendelkezésre álló munkahelyek sajátosságait is megvizsgálni, hiszen nyilván nem mindegy, hogy mekkora az arányuk az olyan, több műszakos összeszerelői tevékenységeknek, amelyekben nem megoldható a részmunkaidős foglalkoztatás.

Van azonban egy további munkaerőforrás is, amelyről kevés hazai elemzés áll rendelkezésre. Ez a korai halálozás miatt elveszett munkaidő nagyságának vizsgálata. A mérés úgy történik, hogy választanak a kutatók egy átlagos, nem túl magas, például 70 éves várható átlagéletkort alapértéknek, majd megnézik, hogy ha elérték volna ezt a korhatárt azok, akik ennél fiatalabb korban haltak meg, akkor mennyi többletmunkaórát nyertek volna az egyes országok. A könnyebb nemzetközi összehasonlíthatóság érdekében a mutatót 100 ezer, a 0–69 éves korcsoportba tartozó lakosra jutó, a korai halálozás miatt elveszett évekkel fejezik ki. A vizsgált 38 ország között a legutóbbi, 2016-os adatok alapján ez az érték Magyarország esetében 4806 év.

Ezzel az értékkel a 32. helyen vagyunk, vagyis csak hat ország adata rosszabb, mint a miénk.

Lengyelország négy, Szlovákia öt, Csehország kilenc hellyel előz meg minket. A lista elején, a legkedvezőbb adattal Luxemburg, Izland, Norvégia és Japán található. A korai halálozási okok között – szintén az OECD 2016. évi elemzése szerint – a rákos megbetegedés vezet. A 38 ország között 100 ezer főre vetítve nálunk haltak meg a legtöbben emiatt. Rögtön előttünk található Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország. Csak Csehország büszkélkedhet kedvezőbb adattal. A korai halálozás másik oka lehet az öngyilkosság. A 100 ezer főre jutó öngyilkosságok számában szintén élen járunk. Nálunk rosszabb adat csak öt országban van.

Nyilvánvalóan olyan hosszabb távú problémákról van szó, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Lehetséges, hogy ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban 2018-ra már javultak is. Mindenesetre olyan problémákra utalnak, amelyek megoldására érdemes megfelelő, hatékony módszereket keresni.

Hiszen ezek az adatok humán vagyonunk idő előtti csökkenésére hívják fel a figyelmet, arra, hogy munkaképes korban lévő, tapasztalt embereket veszít el idő előtt a gazdaság.

Másképpen fogalmazva: hiába születnek többen, ha közben nagyon sokan idő előtt meghalnak. A születési adataink javulnak. Ezt a legfrissebb, 2019. évi IMD Versenyképességi tanulmány is pozitívumként említi meg. A várható élettartamunk tekintetében azonban továbbra is rossz pozícióban vagyunk. Az OECD arra is felhívja a figyelmet, hogy a magasabb végzettségűek átlagosan négy-hét évvel hosszabb ideig élnek minden országban. Ezért a tanultság szintje maga is csökkentheti a korai halálozás miatt elvesztett évek számát.

Szükséges lenne ezért – a humán vagyon megőrzése és a munkaerő tartós biztosítása érdekében – egy átfogó szemléletű, a várható élettartam meghosszabbítását segítő, valamennyi gátló tényezőt objektíven feltérképező stratégiát kidolgozni és megvalósítani. Mint látjuk, ez nemcsak társadalmi, hanem gazdasági érdek is.