Szép, új digitális világ és annak ára

Visszatekintve az elmúlt esztendőre, sajnos kevés örömteli fejleményről lehet számot adni. E kevesek közé tartozik az elektronikus fizetés gyors ütemű elterjedése, amit a koronavírus-járvány erőteljesen gerjesztett, ugyanakkor segítette is a pandémia elleni védekezést. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy mire a járvány terjedni kezdett, addigra a pénz fizetési funkciójának a „forradalma” hazánkban már abba a szakaszba ért, hogy az elektronikus fizetés lehetősége a 14 évnél idősebb hazai lakosság több mint négyötöde, ezen belül az okostelefonnal történő mobilbankolás mintegy kétharmada számára elérhető volt. (A 3,8 milliónyi hazai háztartást, a számítógépek és az okostelefonok számát, valamint a hálózati elérhetőséget alapul véve az elektronikus bankolás lehetősége még ennél is kedvezőbbnek mondható.) Emellett március eleje óta már rendelkezésre állt a mérföldkőnek számító azonnali fizetési szolgáltatás is. Az elektronikus bankolás széles körű lehetősége persze nem jelenti egyszersmind a kiterjedt használatát is;

ám a koronavírus-járvány miatti kijárási korlátozások és távolságtartási ajánlások erős késztetést adtak, ezért a rendszeres igénybevétel korcsoporttól szinte függetlenül néhány hónap leforgása alatt annyival növekedett, mint korábban négy-öt esztendő során.

Történelmi léptékben mérve viszonylag gyors, ám felgyorsult világunkban mégis hosszúnak tűnő fejlődés révén jutottunk el ide. Az online bankolásra már az asztali számítógépek 80-as évek eleji megjelenése óta van lehetőség, de az elektronikus átutalás még a fejlett országok fizetési forgalmában is csak 20-25 év múltán érte el az 50 százalékos részesedést. Azóta viszont már akad olyan ország is – nevezetesen Svédország –, ahol a fizetési forgalomban az elektronikus fizetések aránya meghaladta a 90 százalékot. Ehhez azonban szükség volt a helyhez nem kötött bankolás lehetőségére is, ami 2000-ben nyílt meg, amikor az okostelefonok a harmadik generációs (3G) hálózathoz csatlakozva először váltak képessé arra, hogy csatlakozzanak az internetre.

Öt éven belül pedig az ötödik generációs hálózatok akár 100 megabit per szekundum sebességű adatátvitele válik elérhetővé a lakosság kétharmada számára, ami további nagy lehetőségeket nyit meg a mobilinternet használatához és a dolgok internetjének alkalmazásához. A pénz fizetési funkciójának a forradalmát a korszerű információs és kommunikációs technológiáknak ez a gyors ütemű fejlődése és elterjedése, valamint megfizethetővé válása tette lehetővé.

A digitális fizetésre való áttérés tavalyi felgyorsulásának szomorú indítéka volt; viszont az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták a biztonságos, könnyen elérhető és kényelmes (többek között az érintéses) fizetés hasznosságát a távoli és a személyes fizetési műveletek terén.

Az új technológiák, valamint a koronavírus-járvány által együttesen kiváltott magatartás-változás a fizetési és hitelezési gyakorlat és szokások olyan maradandó átalakulását eredményezte, amely a járványnak az új évben remélt lecsengése után is a háztartások és az egész gazdaság előnyére szolgál majd.

A folyamatban lévő pénzügyi forradalomnak egyre több konkrét megjelenési formájával találkozhatunk, ám éppen a sokszínűség és az újdonságok gyors ütemű megjelenése miatt nehezen látható át a változások teljes terjedelme és minden következménye. Ezt a forradalmat mindenekelőtt a technológiai innovációk hajtják előre, a koronavírus-járvány csupán felgyorsította ezek alkalmazásának a térnyerését. A végbemenő változásokat összefoglalóan fintech forradalomnak is szokták nevezni, amely nemcsak a pénzügyi szektorban megvalósuló technológiai innovációkat (új szoftvereket, informatikai és adatátviteli rendszereket és megoldásokat) öleli fel, hanem azokat az újonnan létrejött pénzügyi szolgáltatókat is, amelyek a hagyományos pénzügyi szolgáltatókhoz képest a legújabb technológiákat használják újszerű, magas ügyfélélményt biztosító pénzügyi szolgáltatások nyújtásához.

Így például az azonnali átutalás bevezetésének köszönhetően a pénz másodperceken belül eljut a kedvezményezettek számlájára, ezzel tervezhetőbbé és hatékonyabbá téve a pénzgazdálkodást, a fizetési kérelem segítségével pedig jócskán egyszerűsödik a fizetési kötelezettségek teljesítése is. Az új fintech megoldások eddig ugyan elsősorban a fizetések terén jelentek meg, de már a nemzetközi átutalások, a devizakonverziók, a hitelezés, a tőkepiaci befektetések, a közösségi finanszírozás, valamint a biztosítások terén is egyre több újdonsággal találkozhatunk.

Tudomásul kell viszont vennünk, hogy a változások nem csupán az új szolgáltatások, megoldások elterjedését eredményezik, hanem a megszokott, klasszikus csatornák elkerülhetetlen visszaszorulását is. Az Európai Bankszövetség december közepén tette közzé a Banking in Europe: Facts & Figures című éves jelentését az európai bankszektor fejlődéséről. Ebből kitűnik, hogy a koronavírus-járvány miatt a kontinensünkön jócskán megváltoztak az ügyfelek bankolási szokásai:

széles körben tértek át az elektronikus fizetésre, s növekvő arányban vették igénybe a többi online és a mobil pénzügyi szolgáltatást is.

Ugyanakkor a járvány következtében komoly többletteher is hárult az európai bankszektorra a hiteltörlesztési moratórium bevezetése, a nem teljesítő hitelek állományának növekedése és a különadók kirovása miatt. Mindezek eredőjeként valószínűleg felgyorsul a banki dolgozók és a fiókok számának már korábban megkezdődött csökkenése. A fizikai készpénz-tranzakciók számának a megcsappanása miatt a bankautomatákból történő pénzfelvétel volumene is visszaesett, ennek következtében az ATM-hálózat várhatóan ugyancsak fokozatosan zsugorodni fog.

Vannak tehát örvendetes fejlemények, ám ezek térnyerése egyfelől óhatatlanul a megszokott csatornák szerepének csökkenését vonja maga után, másfelől a felhasználókat számos új kockázattal szembesíti. Ezért az új lehetőségekkel akkor tudunk igazán a megelégedettségünkre élni, ha tudatosan készülünk fel a használatukra, egyszersmind tudomásul vesszük, hogy a múltban megszokott megoldásokhoz csak korlátozott mértékben lehet visszatérni, mi több:

használatuk költségesebbé válik.

A vázolt tendenciák kapcsán joggal merül fel a kérdés:

vajon mi lesz a szerepük a bankfiókoknak a jövőben?

A várakozások szerint a fiókok – habár gyérebb számban – még sokáig fennmaradnak, ám a pultoknál egyre inkább csak pénzügyi tanácsadással vagy a felmerülő problémák orvoslásával állnak az ügyfelek rendelkezésére; az egyszerű műveleteket viszont a fiókokban található bankautomatákról, az otthoni számítógépről vagy a saját okostelefonról kell kezdeményezni. A fiókok átalakításának, illetve bezárásának az üteme persze nem csupán gazdasági vagy technológiai természetű kérdéseket vet fel, hanem komoly társadalompolitikai és generációs dilemmát is.

Az 50 és 70 év közötti korosztály ugyanis fontos ügyfélszegmens, s noha a koronavírus-járvány miatt az ő köreikben is megnőtt a digitális banki szolgáltatásoknak az igénybevétele,

a digitális eszközök használatában való jártasságuk, illetve az azokba vetett bizalmuk jellemzően alacsonyabb, ezért számukra egyelőre fenn kell tartani a költségesebb hagyományos kiszolgálás lehetőségét is.

Az idősebbeken kívül még az alacsony jövedelmű háztartásoknak és az aprófalvak lakosságának van leginkább szüksége a hagyományos banki szolgáltatásokra, illetve a készpénz használatára, minthogy ők többnyire nem rendelkeznek az új megoldásokhoz szükséges eszközökkel, illetve csak korlátozott internet-hozzáférésük van. E társadalmi csoportok hátrányos helyzetének az orvoslására alapvetően két lehetőség kínálkozik. Az egyik, amelyet tavaly például Svédország követett, olyan új törvény megalkotása, amely kötelezte a svéd nagybankokat arra, hogy továbbra is nyújtsanak készpénzszolgáltatásokat országszerte. A másik, hogy célzott támogatással és képzéssel javítsák a hátrányos helyzetű csoportok hozzáférését az új megoldásokhoz. Egyik út sem könnyű, s nem ígér gyors változást sem.