A zöldremosás látszata is reputációs veszteséget okozhat

A zöldfinanszírozási piac gyors ütemben bővül, a finanszírozók mind nagyobb figyelmet szentelnek a fenntarthatóságnak, a társadalmi kohéziónak és a vállalatirányításnak. Az ezeket megtestesítő ESG-minősítések és bármilyen más, a fenntarthatóságról szóló jelentés vagy beszámoló hitelességét azonban könnyen alááshatja a zöldremosás vagy annak látszata.

A pénzügyi termékekkel kapcsolatos ESG-elismerést az a bizalom támasztja alá, hogy a befektetett vagy hitel formájában kihelyezett pénzeszközöket a vállalatok valóban olyan projektekre és eszközökre fordítják, amelyek összhangban vannak a nemzetközileg elfogadott és tudományos tények alapján meghatározott fentarthatósági sztenderdekkel és iránymutatásokkal. Ezek jellemzően az ENSZ fenntarthatósági elképzeléseiből vagy a párizsi klímaegyezmény törekvéseiből levezetett célok, és az ezekkel harmonizáló lépések. A befektetők és más piaci szereplők kapacitása azonban meglehetősen korlátozott az ESG-szempontú működés vagy termékek objektív felmérésére, különösen a felgyorsult befektetési piacon.

A zöldremosás leginkább azoknak a marketingaktivitásoknak a sorát jelenti, amelyek segítségével egy vállalat környezettudatosnak, a természeti és emberi környezetért felelősséget vállalónak tünteti fel magát, miközben technológiájában, szervezetében, nyersanyag-felhasználásában, munkáltatói és egyéb üzleti magatartásában nem tesz érdemi lépéseket e célok elérése érdekében. Az ily módon kialakított hamis vagy csak részben igaz zöldarculatot pedig arra használja fel, hogy növelje nyereségét a természeti és társadalmi kérdések iránt egyre fogékonyabb és igényesebb piacokon.

Csakhogy az ilyen félrevezető marketingtevékenységek nagy veszélyt jelentenek az olyan vállalatok esetében is, amelyek amúgy valódi és hatékony lépéseket kívánnak tenni a természeti és társadalmi környezet érdekében. Az érdemi és a kampány jellegű cselekvések között a határvonal olykor elmosódik, az utóbbi ráadásul gyakran csábító kiegészítője az igazi átalakulási folyamatoknak is. Ezek az akciók azonban a zöldremosás, a „zöldönfényezés” látszatát kelthetik, ami akár el is terelheti a figyelmet a mögöttes folyamatokról, és megrengetheti a fogyasztók és a pénzpiacok bizalmát. 

Miként lehet eldönteni egy zöldkampányról, -befektetésről, -hiteltermékről, -kötvényről, fenntarthatósági jelentésről vagy a vállalat ESG-törekvéseiről, hogy mennyire felelnek meg a fenntarthatósági kritériumoknak, valamint a valóságnak? A szakemberek válasza erre a megfelelő sztenderdek alkalmazása, kiegészülve egy harmadik, független fél által nyújtott tanúsítással.

Az ESG-módszertan alapvetően alulról építkező folyamat, így számtalan önkéntes alapon kialakított fenntarthatósági vagy ESG-sztenderd és keretelv létezik, amelyek közül a vállalatok céljuktól és tevekénységüktől függően választhatnak. Az ESG -tevékenységek és -működés bemutatására a fenntarthatósági jelentések közzététele tud transzparens eszközként szolgálni, de a nem pénzügyi beszámolóknál még mindig gyakori jelenség, hogy csak a pozitív oldalt mutatják be, a vállalat hiányosságai, fejlesztendő területei kimaradnak a színes leírásokból. Ez kockázatos lehet, hisz a fejlesztendő területek leplezése és ily módon a vállalat teljesítményének torzítása erős reputációs kockázattal járhat, valahogy úgy, mint amikor az eredménykimutatásból hagyjuk ki a veszteséges értéket.

A nemzetközi piacon egyik legnépszerűbb jelentéskészítési sztenderd, a Global Reporting Initiative (globális jelentéstételi kezdeményezés – GRI) átfogó keretrendszere különböző környezeti, társadalmi, illetve gazdasági indikátorokat foglal magában. A GRI Standards kifejezett alapelve, hogy a külső érintettek megkérdezésével és lényegességi szempontok figyelembevételével készül el a jelentés. Ha ezek közül némelyiknek nem tud eleget tenni a jelentő vállalat, akkor ezt megfelelő magyarázattal kell alátámasztania, hogy az adatok időbeliségét is figyelembe véve kiegyensúlyozott és transzparens információkat nyújtson magáról az érintetteknek. A KPMG 2020-as CR Reporting felmérése szerint a globális top 250 vállalat 73 százaléka készít GR-alapú jelentést, miközben a top 100 magyar vállalatnak csak 53 százaléka hivatkozik a GRI-ra. A GRI mellett jellemzően az SASB, a CDP, illetve a TCFD ajánlásait alkalmazzák, többször kombinálva ezeket a sztenderdeket, illetve szabályrendszereket.

Az elmúlt években a fenntarthatósági jelentések mellett zöld pénzügyi eszközök jelentek meg a piacon, például a zöldkötvényekre és -hiteltermékekre érdemes odafigyelnünk. Ezek meghatározására a gyakorlatban két főbb sztenderd, az ICMA Green Bond Principles (a zöld kötvény alapelvei – GBP) és a Climate Bonds Standard (klímakötvények szabványa – CBS) ad iránymutatást. Legfontosabb különbség, hogy a CBS csak a párizsi klímaegyezmény céljaival összhangban kidolgozott, tudományos tényeken alapuló taxonómiában szereplő projekteket vagy eszközöket tekinti zöldnek, vagyis a zöldkötvény által finanszírozhatónak. Ezzel szemben a GBP a kibocsátóra bízza a zöld definiálását, ehhez javasolva a már létező taxonómiák alkalmazását.

Az utóbbi esetében a piaci szereplők alakítják ki, hogy mi tekinthető zöldnek, de ez nem feltétlenül képez olyan magas értéket az éghajlatváltozás következményeire vonatkozóan, mint a tudományosan meghatározott kritériumok.

A szabályozási környezet lassan felzárkózik a piaci igényekhez, az Európai Unióban több kezdeményezés is formálódik, a vállalati és a finanszírozói oldalon egyaránt az EU taxonómiarendelete ad iránymutatást, amelynek első kiegészítő rendeleteit tavaly implementálták. A nem pénzügyi jelentéstételre vonatkozó egységes uniós szabványtervezet, a Corporate Sustainability Reporting Directive (vállalati fenntarthatósági jelentési irányelv – CSRD) életbelépése 2024-re várható. Emellett az International Financial Reporting Standards (nemzetközi pénzügyi beszámolási sztenderdek – IFRS) – kibocsátója, az IFRS Alapítvány 2021 novemberében bejelentette egy új szabványmeghatározó testület – International Sustainability Standards Board (Nemzetközi Fenntarthatósági Szabványügyi Testület – ISSB) – létrehozását.

A testület célja, hogy a közeljövőben egy olyan, nemzetközileg elfogadott, átfogó keretrendszert dolgozzon ki a fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételi szabványokhoz – a CSRD-t is figyelembe véve –, amely a befektetők és más tőkepiaci szereplők számára releváns és összehasonlítható információkat nyújt a vállalatok fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatairól és lehetőségeiről. A bejelentést követően az alapítvány nyilvánosságra hozott két, úgynevezett prototípusszabványt is (prototype standards), melyek közül az egyik az éghajlati, a másik az általános fenntarthatósági közzétételi követelményekre vonatkozik. Céljuk tájékoztatást nyújtani a vállalatok számára arról, hogy a jövőben milyen közzétételekre lehet szükségük, ezzel segítve a felkészülésüket. A tervek szerint az IFRS Sustainability Disclosure Standards (fenntarthatósági közzétételi szabványok  – IFRS) idén júniusban jelennek meg.

A megfelelő iránymutatások és sztenderdek alkalmazása mellett a harmadik, független fél által nyújtott tanúsítás tudja tovább növelni az ESG-tevékenységek vagy zöldeszközök értékét, hitelesítve és megerősítve a bizalmat az érdekelt felek között.

A vállalatok számára a tanúsítás a legtöbb piacon, így Magyarországon is, egyelőre egy önkéntes opció, amely lehetővé teszi számukra, hogy hitelt érdemlően és egyértelműen bemutassák a piac számára: jelentésük, pénzügyi eszközük megfelel az éghajlati integritásra vonatkozó, tudományos alapú szabványoknak, és igazolja, hogy működésük során valóban szem előtt tartják az ESG-szempontokat. Ezt a szemléletet támasztja alá az Edelman Trust Barometer értékelése is, amely szerint az egyoldalú kinyilatkoztatásokhoz képest erősebb bizalmat építenek azok a piaci szereplők, amelyek harmadik fél bevonásával hitelesített információt osztanak meg.

A KPMG saját módszertant dolgozott ki az ISAE 3000, a bizonyosságot nyújtó megbízásokra vonatkozó nemzetközi sztenderd iránymutatásaival összhangban, amely specifikusan a fenntarthatósági és az ESG típusú jelentések és eszközök tanúsítására lett kialakítva. A KPMG könyvvizsgálat területén szerzett globális szakmai tapasztalatai, valamint a pénzügyi jelentések esetén is alkalmazott, szigorú vizsgálati folyamatok, protokoll és szabályrendszer is beépültek a fenntarthatósági tanúsítási módszertanba. Ezáltal a tanúsítói jelentés globálisan elismert, professzionális, teljeskörűen objektív és megbízható értékkel rendelkezik a piacon.