A klímaváltozás közepette felrázzák az európai biztosítási szektort – interjú az EIOPA elnökével

A Borisz vihar és a kísérő heves áradások európai szinten is hozzátettek a figyelmeztető jelekhez, hogy a klímaváltozás jó okokkal szolgál a most folyó átalakulásra a biztosítási szektorban – mondta a Világgazdaságnak Petra Hielkema,  az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EIOPA) elnöke Budapesten, az európai felügyeletek és a Magyar Nemzeti Bank által rendezett fogyasztóvédelmi konferencián. Minden érintettnek, beleértve a helyi önkormányzatokat is, érdeke felpörgetni a kampányokat a kockázat csökkentésére, és az elővigyázatos beruházásokat, miközben rengeteg új uniós szintű jogszabály bevezetésének a részleteit kell tisztázni, garanciákat nyújtva, hogy a zöldátmenetbe forgatandó biztosítási és nyugdíjpénzek biztonságos helyre kerülnek.  

Közép-Európa heves árvizeket szenvedett el az elmúlt hetekben. Felkészültek rá a biztosítók és a biztosítási szabályozás Európában, hogy a természeti katasztrófákat tekintve akár még rosszabb is jöhet? 

Jelentős növekedést látunk Európában a NatCatek (rövidítés: angol natural catastrophy, természeti katasztrófa) okozta károkban. Ezek a viharok, áradások, aszályok, földrengések és erdőtüzek. A költségek borzasztó mértékben nőnek: a 2010–2019-es időszakban az EU szintjén még éves átlagban 15,9 milliárd euró volt. Az elmúlt három évben már 50 milliárd. Ha a 2024-es eseményeket vizsgáljuk, beleértve a Borisz vihar utáni áradásokat, nem várnék idén csökkenést e számot illetően. Tehát van problémánk. Ha hosszabb időszakra tekintünk vissza, 1980-ig, a kár összesen 900 milliárd. És ennek a 20 százaléka az elmúlt három évben.

Meg tud ezzel birkózni a biztosítási ipar pillanatnyilag? Igen. Óvatosnak kell-e lennünk az árazással? Előretekintve aggódunk a biztosítási árakat illetően. Miért? Mert a károk iszonyúan nőnek, a biztosítóknak pedig ennek megfelelően kell árazniuk. Ha a kockázat nő, az ár is nő. Ez mindenféle biztosíthatósági kérdést vet fel. Tegyük fel: aki most rendelkezik biztosítással, meg tudja kapni a jövőben is?

ami rávilágít egy még nagyobb problémára, és terheket ró a kormányzatokra, amelyeknek be kell lépniük, ha természeti katasztrófa történik. Épp most hallottuk, hogy Ursula von der Leyen 10 milliárd eurót ígért Közép-Európa támogatására, hogy megbirkózzon a károkkal. Amit az EIOPA mond – és ez a prioritásunk –: más perspektívát kell alkalmaznunk ezeknek az eseményeknek a kezeléséhez. Nemcsak a biztosítóknak és a fogyasztóiknak, hanem a kormányzatoknak is egy csapatként el kell fogadniuk, hogy ez történik. A hatást a kibocsátások csökkentését célzó zöldmenetrend mérsékelheti.

Ez a következő éveket tekintve már nyilvánvaló, és mindenkinek meg kell tennie a magáét – ahogy jelentésünkben kiemeltük. Az első lépés, hogy a fogyasztók maguk lépjenek, akár átalakításokat végezve az otthonukon, akár újragondolva, építkezzenek-e bizonyos területeken. De ez nem csak az egyén felelőssége: a helyi önkormányzatoknak be kell szállniuk ebbe az erőfeszítésbe.

Klímaváltozás: kampányok jönnek, változhat a biztosítási díjszabás 

Ez azt jelenti, hogy kampányokra lesz szükség?

A helyi önkormányzatoknak meg kell fontolniuk, mit engedélyeznek, és kampányokra lesz szükség, hogy az emberek építsék át a házaikat, a települések pedig csináljanak új utakat vagy helyet a víznek. Ezek nagy programok, pénzbe kerülnek, ami kérdéseket vet fel arról, hogyan csináljuk. Ha ezt a pénzt ma jól elköltjük, sokkal kevesebb lesz a jövőben a kárunk. 

A biztosítási szektornak is fontos a szerepe: tanácsokat adhat a kockázatokat és az alkalmazkodást illetően. Erre ösztönözhetnek is. Mondhatják: ha ezt és ezt nem változtatod meg, nem adok biztosítást a házadra. A valóság az, hogy pozitív szerepet játszanak. Ha egy biztosító megtéríti a kárt, az gyakran gyorsabb, mint a kormányzatok lépései, így a másodkörös gazdasági hatás kisebb, mert gyorsabb a kilábalás. 

S végül: szükség van tőkepiacra, hogy biztosítsuk, lesz pénzünk, viszontbiztosításunk, katasztrófakötvényeink. A végén pedig kell egy országos vagy európai szintű rendszer a nagyobb kockázatokra, kockázatmegosztás köz- és magán-együttműködésben a nemzet vagy az EU szintjén. De ez annak az elfogadásával kezdődik, hogy ez nem a biztosítók, sem az emberek dolga. Meg kell próbálniuk nem egymáshoz tolni a problémát.

Ez a probléma nem múlik el, itt van, komoly, sőt nagyon komoly.

Meg kell egyeznünk a költségekben a leghatékonyabb módon, csökkentve a kiadásokat, amennyire csak tudjuk.

Mik a legnagyobb kihívások a biztosítások előtt Európában?

A lista élén a kérdés áll: miképp teljesítik a biztosítók a hivatásukat, mint a társadalom kockázatmenedzselői, és melyek a fő kockázatok? A NatCat-kockázat biztosan az egyik. A második fő kihívás a nyugdíjrés kezelése – ebben a biztosítók fontos szerepet játszhatnak. Ahogy a tőkepiaci unióból a megtakarítási és befektetési unióba haladunk, úgy egyszerű és megbízható termékekre van szükség, hogy az emberek a nyugdíjukra takaríthassanak meg. Jelenleg húszból egy európai nem engedheti meg magának, hogy jó életet éljen, ne nyomorban, és ez növekvő terheket ró a kormányok költségvetésére. Ez prioritás, ennek a kezelése is számos szereplőn múlik.

Ebben a tanácsunk, amit már három éve adtunk, hogy minden ország mérje fel a nyugdíjrendszere helyzetét. Van első, második, harmadik pillér? Más szóval: állami, foglalkoztatói nyugdíj, magánmegtakarítás. Magyarországon például a második pillér – a foglalkoztatói nyugdíj – alig létezik. Tehát: hogy látjuk a helyzetet rendszerszinten? Mekkora a nyugdíjrés, és mit tegyünk a kezelésére?  Többféle eszköz létezik. 

A Magyar Nemzeti Bank részéről sok érdekes dolgot láttam, szerintem jó munkát végeznek abban, hogy az emberek elgondolkodjanak a nyugdíjukon, de ennek kell történnie Európa-szerte.

Jelenleg az Európai Unióban átalakítás folyik: az elmúlt öt évben sok új törvény született, vagy a régi megváltozott. Sok mindenről van döntés, és a fő kihívás a megvalósítás, nemcsak a szektor, hanem a mi számunkra is. Ebben több világosságra van szükségünk, ezért üdvözöltem, hogy a bizottság jelezte, a megvalósításra helyeznek több hangsúlyt.

Zöldátalakulás: garanciák kellenek, hogy a megtakarítás nem vész el

Egy másik kulcsügy: a megtakarítási és befektetési unióról folyó beszélgetésekben gyakran könnyű azt mondani, hogy az emberek biztosításaiból és nyugdíjából menjen a pénz a startupokba és a zöldátalakulásba. De az emberek visszavonulásra félretett pénzéről van szó, a nyugdíjukról. A nyugdíjpénzek biztonságos módon kell, hogy segítsék az átalakulást. Ha a pénz nincs ott, mikor nyugdíjba mennek, az probléma. 

Jelenleg nincs biztosítási garanciarendszerünk. Nincs egy mindent átívelő EU-felügyeletünk, és úgy gondolom, egy kicsit át kéne gondolnunk, milyen védelmet biztosíthatunk olyan esetekben, amikor valami probléma merül fel. 

Tudtommal a kivitelezés előtt álló Solvency (fizetőképesség) II. program könnyít a biztosítók tőkekövetelményein, miközben a kihívások szaporodnak. Ez nem ellentmondás?  

Az EIOPA tanácsa kicsit konzervatívabb volt, mint ami jön. Végtére, politikai szinten kell dönteni, és lazításról határoztak. Most azt kell látnunk, mekkora ez a valóságban. Ha azt mondjuk, három év múlva kevesebb tőke lesz a szektor mögött, ez a realitás, a felügyeletnek tudatában kell ennek lennie, és a második pillérnek – a kockázatmenedzselés, kockázattudatosság, kockázatfelmérés felügyelésének – kell még jobbnak lennie, hogy korán felismerjük a problémákat. Hiszen kevesebb a tőkénk a kijavításra.

Decemberben javasolták, hogy növekedjen a biztosítók tőkekövetelménye a karbonkötvényekbe és -részvényekbe (a fosszilis üzemanyagokba) való befektetéseikre. Ez keresztülmegy?

Amikor az EIOPA döntést hoz, az nemcsak tőlem függ Frankfurtban, hanem a 27 tagállami felügyelet közösségétől. Jelenleg tárgyaljuk ezt az ügyet, amiről már konzultáltunk, és remélem, karácsony előtt eredményre jutunk.

Fenntartják a javaslatot?

Konzultáltunk róla, visszajelzéseket szereztünk, most ezeket tekintjük át, és egymás közt megtárgyaljuk. Ezután kell döntést hoznunk.