A forradalom semlegesíti az OPEC-kvótát

Hatalmasat emelkedett a kőolaj világpiaci ára azóta, hogy november 30-án a kőolaj-kitermelő országok szervezete, az OPEC napi 1,2 millió hordós kitermeléscsökkentésről döntött. Az első hírek után az olaj ára a nemzetközi piacokon az addigi 45 dollár körüli szintről 49 dollárra emelkedett, azóta pedig 54 dollár fölé kúszott. Könnyen lehet azonban, hogy a kőolajpiacoknak hosszabb távon fel kell készülniük az árak újabb csökkenésére, mert a technológiai fejlődés a termelői és a felhasználói oldalon is kihúzza a talajt a hagyományos olajtermelő vállalatok és a nyersanyagot exportáló országok lába alól.

A termelői oldal legújabb fejleménye, hogy az amerikai palaolaj kitermelésének a költsége rohamosan csökken. 2014-ben, az olajárak nagy zuhanásakor sokan találgatták, hogy hol lehet a palaolajtermelés megtérülési pontja, azaz milyen mélyre kell az áraknak esniük ahhoz, hogy az amerikai palaolajkutak bezárjanak. Az első becslések valahol 45-50 dollár környékén voltak, de amikor az ár ez alá esett, és a kitermelés alig csökkent, az újabb tippek már 40-45 dollárról szóltak. Azóta azonban az olajár megjárta a 30 dollár körüli szintet is, és az amerikai kitermelés csak nem akart látványosan visszaesni.

A legújabb információk szerint a Mexikói-öböl térségében a kitermelési költségek a technológiai fejlődés miatt immár csak 30-35 dollárra rúgnak, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 55 dolláros olajár mellett nemcsak a régi kapacitásokat érdemes újra üzembe állítani, de új beruházásokat is megéri elindítani. Ez pedig azt jelenti, hogy a palaolaj-kitermelés lassan ismét a csúcsidőszakban regisztrált napi 9,6 millió hordó közelébe kerülhet, ami önmagában semlegesítené a megszületett OPEC-döntés felét. A palaolaj-kitermelésben a kapacitáskihasználtság – sőt maga a kapacitás is – a hagyományoshoz képest gyorsan növelhető, így a változás akár az OPEC-országok és a hozzájuk csatlakozó külsősök kitermeléscsökkentési manővereivel párhuzamosan is megtörténhet. Az új beruházásoknak ráadásul hátszelet biztosít az újonnan megválasztott amerikai elnök ígérete, ugyanis Donald Trump a szénbányászat újraélesztése mellett a palaolaj-termelés felfuttatását is célként tűzte ki. A környezetvédelmi előírások miatt korábban bevezetett korlátozások feloldása így az amerikai kitermelés felfutásának kedvez.

A keresleti oldalon lassabb, de nagyon markáns és maradandó változást hozhat az elektromos autózás terjedése. Nem árt, ha tudjuk, hogy a világon felszínre hozott kőolaj kétharmadát a közlekedésben használjuk fel, a felét benzin formájában, azaz a világ olajtermelésének egyharmada személyautókba kerül. A közlekedésben felhasznált olaj másik fele a dízel, amit döntő többségében teherautók vagy a tömegközlekedés fogyaszt el, ezt a szegmenst pedig egy darabig még nem éri el az elektromotoros meghajtás forradalma, mert az akkumulátorok hatótávolsága ehhez még nem elegendő. A személyautózásban viszont az elektromos autózás felfutásának vagyunk szemtanúi, az egyetlen kérdés a változás üteme, amelyet jelentősen befolyásolhatnak az állami támogatások.

Az elmúlt években az elektromos autók értékesítésének növekedése a világban rendre meghaladta a 70 százalékot. Ez a növekedési ütem 2015-ben megtört, de korántsem annyira, amennyire azt – éppen az alacsony olajárak miatt – sokan várták. Az elektromosautó-értékesítés növekedési üteme 2015-ben már 60 százalék alá esett, de a kocsik ára rohamosan csökken, miközben egyre több kilométert lehet velük megtenni egy feltöltéssel, ami egyre vonzóbbá teheti őket – különösen akkor, amikor emelkednek a benzinárak. Ha a növekedési ütem évi 60 százalék lesz 2023-ra, akkor napi kétmillió liter olaj helyett fognak áramot használni a személyautók. Ez tartósan csökkentheti a keresletet az olaj piacán, ami azt jelenti, hogy „a világ eddig ismert olajkészlete X évre elegendő” kezdetű mondatok – amelyeket néhány éve még igen sokszor hallottunk – végképp értelmüket vesztik.