Az EU megtévesztő e-autó-politikája

Németország legfontosabb ipari szektora, az autóipar válságban van, és nem csak azért, mert annak a recessziónak a hatásait nyögi, amelyet a Volkswagen emissziós sztenderdekkel való csalása okozott, és a vásárlók elpártoltak más gyártókhoz. A szektornak ugyanis azzal a jelentős fenyegetéssel is szembe kell néznie, amelyet az EU rendkívül szigorú emissziós előírásai okoznak, és amelyek csak látszólag alapulnak a környezetvédelmi politikán.

Az EU egyértelműen túllőtt a célon az április 17-én hatályba lépett emissziós szabályozással. Az európai autógyártóknak 2030-tól el kell érniük a kilométerenkénti átlagosan csupán 59 grammnyi emissziót a járműveiknél, ami egy dízelautó esetében 100 kilométerenkénti 2,2 literes fogyasztásnak felel meg. Ezt egész egyszerűen lehetetlenség teljesíteni. 2018-ban az EU-ban újonnan regisztrált autók átlagos emissziója valamivel a 120 gramm per kilométer szint felett volt, ami kétszerese a hosszú távon megengedett értéknek.

Még a legtehetségesebb mérnökök sem lesznek képesek olyan belső égésű motorokat tervezni, amelyek teljesítik az EU által előírt sztenderdeket. Valójában éppen ez a lényege ennek a szabályozásnak. Az EU az elektromos autókra történő átállás kikényszerítésével akarja az autógyártók flottaszintű emisszióját csökkenteni. A flottaemisszió kiszámolására vonatkozó, jogilag kötelező uniós formula ugyanis az elektromos autóknál egyáltalán nem számít szén-dioxid-kibocsátást.

Ha egy autógyártó termelése egyenlően oszlik meg az elektromos autók és a belső égésű motorral felszerelt, a jelenlegi átlagos emissziós értéket teljesítő autók között, akkor az 59 gramm per kilométer előírást éppen el lehet érni. Ha egy gyártó nem tud elektromos autókat gyártani, és marad a jelenlegi átlagos emissziós szintnél, akkor autónként hatezer euró büntetést kell majd fizetnie, vagy egy olyan versenytárssal kell egyesülnie, amely képes e-autókat előállítani.

Az uniós formula azonban nem más, mint hatalmas átverés. Ugyanis az elektromos autók is jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsátanak ki, csak a kipufogógáz kieresztése egy távoli erőműben történik. Amíg szén- vagy gáztüzelésű erőművek szükségesek az energiaellátás biztosítására abban az időszakban, amikor a szél nem fúj és a nap nem süt, akkor az elektromos autók meghajtását részben szénhidrogének biztosítják. Továbbá még ha nap- vagy szélenergia által előállított árammal vannak is feltöltve az e-autók, hatalmas mennyiségű fosszilis üzemanyagot kell felhasználni az akkumulátorok előállítására, ami ellensúlyozza a vélt emissziócsökkentést.

Egy idén megjelent, Christoph Buchal fizikusprofesszorral közösen írt tanulmányban azt mutattuk ki, hogy a német energiamix tekintetében egy elektromos autó valamivel több szén-dioxidot bocsát ki, mint egy modern dízelautó. A VW által később publikált adatok megerősítették, hogy az e-Golf valamivel több szén-dioxidot bocsát ki, mint a dízel Golf a német energiamixen belül. (Ha a teljes európai energiamixre vetítjük ki az összképet, amelybe beletartozik a francia atomenergia nagy hányada is, akkor az e-Golf valamivel jobban teljesít, mint a dízel.)

Ezeket az állításokat megerősítette a Joanneum Research osztrák think tank által nemrégiben megjelentetett átfogó tanulmány is. Eszerint egy közepes méretű e-autónak Németországban 219 ezer kilométert kell megtennie ahhoz, hogy egy hasonló méretű dízelautó szén-dioxid-emissziós mutatóinál jobb értéket kezdjen produkálni. A probléma az, hogy a személyautók Európában átlagosan csak 180 ezer kilométert futnak. Sőt, a Joanneum szerint az elektromos autók akkumulátorainak élettartama nem elég ahhoz, hogy ezt a futott kilométer-mennyiséget elérjék. Sajnos az autóvezetők hatótáv miatti aggodalma azt okozza, hogy túl gyakran, illetve gyors feltöltéssel „tankolják fel” az akkumulátoraikat, ami nem tesz jót azok élettartamának.

Csupán két magyarázat adódik a mostani helyzetre: az uniós törvényalkotók vagy nem tudják, mit tesznek, vagy becsapják az európaiakat. Mindkét esetben az EU-nak fel kellene hagynia a beavatkozó jellegű iparpolitikájával, ehelyett olyan piaci alapú eszközökre kellene támaszkodnia, mint például a kiterjedt emissziókereskedelmi rendszer.

A német energiamix vonatkozásában a flottaszintű üzemanyag-fogyasztásról szóló uniós szabályozás nem hoz majd semmi hasznot a klímavédelemben, viszont munkahelyeket fog megszüntetni, visszafogja a növekedést, és növeli a közvélemény bizalmatlanságát az EU bürokráciájával szemben.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org