Úgy kellett kielégítenie piacellenes, az állami gondoskodást viszszasíró szavazótáborának igényeit, hogy eközben a külföld szemében is felelős, a kapitalizmus szabályait elfogadó politikusként mutatkozzon. Ha sikerül elvonatkoztatni az ilyenkor szokásos, populista túlzásoktól, akkor a Fidesz elnöke egész jól teljesítette a feladatot.
Tény, hogy Orbán más modellben gondolkozik, mint ellenfelei. Nála a piacgazdaság valódi teljesítményen és versenyen alapulna, és kizárná abból a nyerészkedőket. Kívánatosnak tartja a hazai termékek (és munkahelyek) fokozott védelmét. A jegybankra és hitelezésre tett utalása pedig akár a Surányi György által szorgalmazott irányváltásként is értelmezhető. Hasonló törekvésekre azonban bőven akadnak nemzetközi példák, jobboldali kormányok esetében is.
Persze sok múlik az arányokon és módszereken. A befektetők nem szeretik a meglepetéseket. Nem értik például, miként lehet az utóbbi néhány hónap kormányzati eredményeit oly harsányan elutasítani. Nem véletlen, hogy a napokban a Fidesz elnöke Svájcban és Németországban „nyugtatta” a hitelezőket és üzletembereket, akik talán már többet tudnak a konkrét, tervezett intézkedésekről, mint maguk a választók. Kérdés, sikerül-e egyszerre enyhítenie a külföld jogos bizalmatlanságát, és fenntartania a lakosság erős támogatását. Izgalmas kísérlet. GCs
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.