Szorítóban a bankok

A legnagyobb gombócnak nyilván a lakossági ügyfelek hatalmas devizakitettségéből eredő pluszkockázat mutatkozik. Szeptember eleje óta ugyanis a forint 16 százalékkal gyengült az euróval és tizeneggyel a svájci frankkal szemben, ami növelheti a fizetésképtelen adósok arányát, tovább rontva ezzel a hitelportfóliók minőségét és a jövedelmezőséget. Az árfolyam gyengülése miatt a nyakukba kapott kedvezményes végtörlesztés is egyre többe kerül a bankoknak, hiszen tovább dagad az egy lezárt ügyletre jutó veszteség.

A mostanra kialakult tünetegyüttes ellen pedig már nem túlságosan sokat tehetnek a hazai szereplők. A kormánynyal megkötött paktum – amely szerint több „égből jövő” intézkedés nem lesz – a rövid távú kilátások szempontjából mindenképpen biztatónak tűnik. Ezzel együtt a portfólió további romlása és a végtörlesztés okozta károk ellen rövid távon semmit sem lehet tenni, és az is könynyen lehet, hogy a hazai hitelintézeti szektor 2011-ben veszteséget könyvel el. És bár a külföldi anyabankok bepanaszolták a kormányt Brüsszelnél a végtörlesztés miatt, annak belátható időn belül pénzben mérhető hatása nem lesz.

Az anyacégektől pedig csak akkor számíthatnak pénzre a piaci szereplők, ha a tőkehelyzetüket kell egyenesbe tenni a leírások után: kihelyezhető források nem vagy alig érkeznek. Ezen nem változtat érdemben az sem, hogy az EBRD újabb, a keleti leányok iránti elkötelezettséget deklaráló nyilatkozatot akar aláíratni az anyabankokkal.
A jelenlegi árfolyamszint ugyanakkor – bár kétségtelenül aggasztó mértékű – még kezelhetőnek tűnik. Éppen ezért kell a döntéshozóknak a következő, igen keménynek ígérkező időszakban minden egyes lépésükkel azt elősegíteni, hogy ez a szint javítható, de minimum tartható legyen. És ez nem csak a bankoknak alapvető érdek.