Miért kemény dió a távhőpiac egységesítése? Szakértők válaszolnak

Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabá­lyozási Hivatal elnöke:
A távhőszolgáltatás helyzete speciális: helyhez kötött, így igen eltérőek a feltételei. Ma nincs egységes távhőszolgáltatás és egységes távhő-szolgáltatási termék, ezért a szolgáltatókat nehéz közös nevezőre hozni. Például az eladott távhő mennyisége vagy az ellátott lakásszám alapján tízszeres a különbség a legnagyobb és a legkisebb szolgáltató között, de a távhővezetékek állapota, a cégek tulajdonosi összetétele, a használt tüzelőanyag és a technológia között is. E területi különbözőségek adják az egységes állami távhőrendszer kialakításának fő kihívását. Amint döntés születik a terület egységesítéséről, a hivatal az új jogszabályok szerint alakítja át felügyeleti és szabályozási munkáját.

Orbán Tibor, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsé­gének elnöke:
Az országosan egységes állami távhőszolgáltatás kialakításának legfőbb kihívása, hogy a távhő települési szintű, lokális piacon működik. Nincs egységes szolgáltatási terjedelem, nincs egységes mérés és elszámolás, és nincs meghatározva egy minimális szolgáltatási színvonal sem. A szolgáltatási terjedelem egységesítéséhez először döntést kell hozni arról, hogy a távhőszolgáltatás hőátalakítás nélküli, hőátalakítással megvalósított vagy a „felhasználói berendezésekre is kiterjedő” szolgáltatás. A gyakorlati megvalósítás során szét kell választani a több épületet ellátó szolgáltatói hőközpontokat egy épületet kiszolgáló felhasználói hőközpontra. Ennek beruházási költsége 40-50 milliárd forintra becsülhető.

Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója:
Olyan sokszínű a hazai távfűtés, hogy gazdaságilag reménytelen a tevékenység országos egységesítése, egy kézből való irányítása. Van, ahol saját termelésű hőt értékesítenek, máshol vásároltat, eltérőek a tulajdonviszonyok, de az is, hogy a hőtermelő milyen áron jut hozzá a gázhoz. Az árak között 20-30 százalékos az eltérés. Világos például, hogy Oroszlányban azért alacsony a tarifa, mert a helyi erőműből kedvezményes áron érkezik a hő, az viszont nem, hogy Budapesten, ahol a legsűrűbben helyezkednek el az ellátandó épületek, miért olyan drága a távfűtés. Az sem biztos, hogy ha politikai okból mégis egységesül a távhőszolgáltatás, az segíti-e, vagy pedig gátolja majd a racionális hőgazdálkodást.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségnek elnöke:
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a területet jellemző tulajdonosi szerkezet hogyan változik meg az új rendszerben, és miként alakul az eddigi beruházások fenntartási kötelezettségének vállalása. A másik kérdés a felhalmozódott veszteség finanszírozása, amelynek kezelésére közel 50 milliárd forintos állami támogatást kellene bevonni forrásként a terület államosításának esetén. Rejtett finanszírozásra állami cégnél nem kerülhet sor. Nyitott az új beruházások előkészítésének és a most folyók koordinálásának módja is. El kell dönteni, hogy hol érdemes alternatív energiát bevonni, és hol nem. Ahol nem lehet több felhasználót bevonni, ott el kell gondolkodni gyors és más irányú rendszer kiépítésén.

Fernezelyi Ferenc, a Veolia Energia Magyarország kereskedelmi igazgatója:
A szakmai döntéshozóknak és politikának hatalmas felelőssége van. Az alapstruktúra jól működik: az energiahivatal felkészült és az önkormányzatok jól látják a helyzetüket. A távhőár szabályozásának hatóságilag megszabott eredménykorlátja (2-4,5 százalék) azonban nem teszi megtérülővé, ezáltal finanszírozhatóvá az új energiahatékonyságot növelő projekteket. Ez azt jelenti, hogy a beruházások eredményeként keletkező megtakarítások nagy része a hatósági árszabályozás miatt nem marad a termelőnél még a megtérülés időpontjáig sem. Így azonban elmaradnak az energiahatékonyságot növelő fejlesztések, amelyek a további árcsökkenés letéteményesei lehetnének.